Épp Winkler Lajosnál ne kellene pókhálótlanítani?
Winkler Lajos (1863–1939) nemzetközi hírű vegyész volt, aki elsősorban az analitikai kémia területén ért el jelentős eredményeket. A gázok oldhatóságát tanulmányozta a különböző folyadékokban, a vízben oldott oxigén mennyiségének meghatározására kidolgozott módszerét bizonyos módosításokkal még ma is alkalmazzák.
Winkler Lajos egy aradi fakereskedő fia volt, gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett a budapesti egyetemen és 1890-től kutatómunkájával párhuzamosan tanított is. 25 éven át – 1909 és 1934 között – rendes tanári címmel vezette az analitikai és gyógyszerészeti kémia tanszéket, egyúttal az egyetemi I. számú kémiai intézet igazgatója is volt.
Egyik tanítványa, Lengyel Béla (1903–1990) szerint visszahúzódó, magányosan dolgozó tudós volt, aki jóformán senkivel sem tegeződött, ráadásul tanártársaival időnként konfliktusai is támadtak, előadásai azonban érdekesek, szellemesek voltak, tele váratlan fordulatokkal.
Jobbára éjszaka szeretett dolgozni, hajnali 4 és 5 óra között feküdt az ágyba és délután egy óráig aludt. Ezért is lepődött meg, amikor főnöke, Than Károly (1834–1908) egyszer arra kérte, hogy helyettesítse őt egy másnapi szigorlaton, amelyen négy diáknak kellett számot adnia tudásáról. A professzor a vizsga időpontját reggel nyolc órára tűzte ki, mire az akkor még ifjú Winkler megkérdezte:
Elismert professzor volt és szigorú vizsgáztató, de előadásain gyakran megestek mosolyra fakasztó dolgok is. Egyszer arról beszélt a hallgatóknak, hogyan lehet kukoricából alkoholt gyártani. Az egyik diák váratlanul kérdéssel szakította félbe a magyarázatot:
Winkler gondolkodás nélkül válaszolt:
Winkler egyébként azok közé tartozott, akik egyszerre több dologgal is képesek voltak foglalkozni. Ezért a dolgozó szobája és a laboratóriuma is eléggé „zsúfolt” volt. Feljegyezték szinte szállóigévé vált mondását:
32 évesen megalapította a Magyar Chemiai Folyóiratot és három évtizeden át egyik főmunkatársa volt a Gyógyszerészeti Közlönynek is. A Pallas nagy lexikonába ő írta a kémiai vonatkozású szócikkeket, de több nemzetközi összefoglaló mű munkatársának is felkérték.
Már több mint tizenöt éve vezette a tanszékét, amely a bölcsészeti kar egyik nem éppen új – bár pontosabb lenne azt mondani: elhanyagolt – épületében kapott helyet. Ezt egyre nehezebben tűrte, több alkalommal is panasszal fordult az illetékesekhez, hogy tegyenek már valamit.
Végre felfigyeltek a beadványra és a kultuszminisztérium egyetemi ügyosztályának vezetője felkereste Winkler professzort. Ő hosszan sorolta a hiányosságokat és a legszükségesebb teendőket, amelyek elvégzéséhez nem kevés pénz kellett volna, hiszen a kopott épületek renoválásáról is szó volt.
Az egyetem illetékese látszólag figyelmesen hallgatta a panaszáradatot, bár aligha ígérhette a kifogásolt dolgok gyors rendezését. Ehelyett olyasmit keresett, amit ő is felróhatott. Vizslató tekintete hamar kiszúrt egy nagy pókhálót a helyiség egyik sarkában. Meg is jegyezte:
Mire Winkler visszavágott:
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/17. számában.
