Élő vászonra írt történetek

Ink stories címmel fényképkiállítás nyílt Farkas Melinda tetoválóművész alkotásaiból a Rozsnyói Bányászati Múzeum galériájában. A tárlat azzal a céllal jött létre, hogy bemutassa a közönségnek a tetoválást, mint művészeti ágat, magas esztétikai értékkel és precíz kivitelezéssel.

Farkas Melinda, Pavol Lackanič és Kristina Pakesová

Fotó: Fábián Gergely

A kiállítást Pavol Lackanič, a Rozsnyói Bányászati Múzeum igazgatója nyitotta meg. Reményét fejezte ki, hogy ez a galériájukra egyébként nem jellemző témájú kiállítás megszólítja a közönséget, a látogatók felfedezik a tetoválás művészi értékét.

Farkas Melinda – köszönetet mondva a vendégeinek és a galériának – élete fontos állomásának nevezte ezt a pillanatot, amihez évek gyakorlata, rengeteg tapasztalatszerzés vezetett.

Bízom benne, hogy befogadó közösségre talál ez a kiállítás, és nyitottabban állnak majd ehhez a csodálatos művészeti ághoz azok is, akik eddig tartózkodóan tekintettek rá

– mondta.

A tetoválóművész lapunknak nyilatkozva felidézte, 2017-ben úgy érezte, akkori munkahelyén már nem találja a helyét, kreatív forrásait, és úgy gondolta, váltania kell. A pozsonyi tetoválóstúdióban jött a sugallat, hogy ezt ő is tudná és szeretné csinálni. Az elgondolást tett követte, s mára már sokan viselik bőrükön alkotásait, keze nyomát.

Amikor először szúrtam emberbe tűt, arra gondoltam, ez vagy nagyon pozitív élmény lesz, vagy nagyon negatív és akkor soha többé nem csinálom. Hála istennek, az előző lett. Egyszerűen beleszerettem. Mindig is csodáltam a tetoválást, mint művészetet, és azt, hogyan képesek a tetoválók ennyire gyönyörű munkákat alkotni egy élő szövetre. Szerintem ez az egyik legszebb és legszabadabb művészeti ág. Folyamatosan, minden munkám után látom a fejlődést, de azt is, hogy van még mit tanulnom. Szeretném fejleszteni a technikámat, de persze a fő cél az, hogy a vendégeim elégedettek legyenek.

Mint mondja, mindig az épp aktuális alkotása a kedvence, s ezek közül a legkedvesebbek kerültek most kiállításra, nem feltétlenül a munkák minősége, hanem elsősorban a hozzájuk kapcsolódó személyek, a hozzájuk fűződő kapcsolata miatt.

Többféle technikát vegyít, főleg fine line, geometria és dotwork technikával dolgozik, de az utóbbi időben egyre több realizmus vegyül a munkáiba.

Én ezt kollázs tetoválásnak nevezem. Minden tetoválónak megvan a kézjegye, én is arra törekszem, hogy a munkáimban lehessen látni az egyediséget. A visszajelzések azt mutatják, felismerik a munkáimat, és talán ez a legnagyobb elismerés.

Végezetül azt tanácsolja, akik tetoválást szeretnének, ne féljenek nyitni az újra, ugyanakkor jól gondolják meg, hagyjanak időt maguknak, hisz ezt egész életükben magukon viselik majd.

Érdemes megfontolni, hogy kihez mész. Ha egy minőségi tetoválót választasz, akkor minőségi tetoválást fogsz kapni, amit aztán büszkén tudsz viselni. Ez volna a cél, hogy az ember büszkén viselhesse a tetoválását"

– mondja.

Megjelent a MAGYAR7 17. számában.