Egy rendhagyó pápai audiencia
Viszolajszky Károly (1843–1929) plébános, útirajzíró Érsekújvárott született, de 31 éves korától, 1874-től 1929-ben bekövetkezett haláláig Alsószemeréden katolikus lelkipásztorként szolgált.
Lapunkban nemrégen beszámoltunk arról, hogy a Lévai járásban fekvő településen bemutatták Viszolajszky Egy zarándoklat éleményei Egyiptomban, Jeruzsálemben és Rómában című, 1887-ben megjelent útirajzának második, bővített kiadását. Csak a teljesség kedvéért említem, hogy a szerző 1905-ben egy másik útirajzot is közreadott Szellemi böngészés Svéd-Norvégia és Oroszországban címmel. Ebben skandináviai és oroszországi tapasztalatairól adott számot.
Az ma már szinte köztudott, hogy az ő kezdeményezésére került a magyar nyelvű „miatyánk tábla” a jeruzsálemi Pater Noster templomban található különböző nyelvű feliratok mellé. Erről a szentföldi zarándoklat eseményeiről is tudósító, most újra megjelent munkájában is olvashatunk. Van azonban ennek a könyvnek egy további érdekes fejezete is.
Ebben Viszolajszky azt meséli el, hogyan sikerült találkoznia és néhány szót váltania XIII. Leó (1810–1903) pápával, aki 1878-tól 25 éven át ült Szent Péter székében.
A „munkások pápájaként” is emlegetett egyházfőt az első modern pápának tartják, aki arra törekedett, hogy megerősítse a katolikus egyház társadalmi szerepét és javítsa a szegény rétegek szociális helyzetét.
Viszolajszky, aki egy német zarándokcsoport tagjaként érkezett a Szentföldről Rómába, abban bízott, hogy társaival együtt jelen lehet egy pápai audiencián. Ennek időpontját a németek egyeztették és az alsószemerédi plébános egész nap várta, hogy majd vele is közlik, mikor kerül rá sor.
A zarándoktársak azonban valahogy megfeledkeztek róla, így hősünk csak utólag értesült a lezajlott audienciáról.
Másnap kora reggel szobatársával, akit csak Nro. 19-ként említ a könyvben, elmentek a Vatikánba egy ajánlólevéllel „felvértezve”, hogy a Szentatya környezetében fontos feladatokat ellátó címzett közreműködésével valahogy mégis csak szerét ejtsék a találkozásnak. Már másfél órája tébláboltak a folyosón, amikor bíborselyem frakkot viselő személyek jelentek meg és valamire vártak. Egyikük egy kissé odébb ment, hogy megigazítsa a harisnyáját, mire Viszolajszky mellé lépett és olaszul megszólította. Az illető, felismerve, hogy csak gyengén bírja ezt a nyelvet előbb franciául válaszolt, mire Viszolajszky elmondta, hogy egy német zarándok csoport tagjaként van itt, de igazából egy magyar pap.
Ekkor nagy meglepetésére a megszólított férfi magyarul kezdett beszélni, közölve, hogy ő meg Magyardiószegről való, és gróf Zichy apát huszárjaként került Rómába és kötött ki végül a Vatikánban, mint a pápai gyaloghintó (Sedia Gestatoria) egyik hordozója.
Viszolajszkyt és társát bevezette egy másik terembe és leültette a sarokba, ahonnan jól szemügyre vehetik Őszentségét. Nem sokkal később megjelent a pápa és természetesen észrevette a két idegent. Megszólította őket, mire Viszolajszky elmondta, hogyan maradt le az előző napi audienciáról, és azt is közölte, hogy ő maga honnan érkezett. XIII. Leó végül arra is engedélyt adott, hogy az alsószemerédi plébános hazatérve pápai áldásban részesítse a híveket.
Ezután kezének érintésével megáldotta a két zarándoknál lévő emléktárgyakat, beszállt a gyaloghintóba és távozott.
Viszolajszkyék visszatértek a szálláshelyre és ekkor megtudták, hogy zarándoktársaik már a vasútállomásra siettek, mert Bolognába készültek. Nro. 19 gyorsan összepakolt és mielőtt még Viszolajszky is kiért volna a konflishoz, elhajtatott a többiek után. Őt azonban megállították, mivel még rendezni kellett a számlát, amit a társa persze „nagyvonalúan” elmulasztott.
Megjelent a Magyar7 hetilap 43. számában.
