Egy regény új esélye
Komáromi Ressl János egyik családtagját a gimnáziumi angolóráknak köszönhetően hamarabb megismertem, mint magát az írót, pontosabban a munkásságát, hisz ő még jóval születésem előtt távozott az irodalmi mennyországba.
Fiatalon, úgy, hogy élete utolsó éveiben a testét már gúzsba kötötte a betegség, nem tudott alkotni, egyetlen regénye, a Ráckerti orgonák megjelenését sem érhette meg, az csak halála után, és megcsonkítva láthatott napvilágot.
Magam először a rendszerváltás utáni, cenzúrázatlan, Csanda Gábor szerkesztésében megjelent kötetet olvastam. A Madách által 1971-ben kiadott változathoz csak nemrégiben, egy barátom pincéjéből előkerülvén sikerült hozzájutnom.
A mai városkép ismeretében hátborzongató volt olvasni és elképzelni a kommunista, buldózeres városrendezés előtti Komáromot. Ressl János száz éve született. Jó lenne, ha legalább a városon belül újra felfedeznénk őt. Kevesen írtak olyan szeretettel városunkról, mint éppen ő.
Az írás megjelent a Magyar7 2024/36. számában.
