Egy kis falu, Balogfala a művészetek vonzásában
Balogfala nevét hiába keressük a művészeti lexikonokban, nem találjuk. Amíg a szomszédos Várgede és Korlát is büszkélkedhet legalább egy-egy neves művésszel, addig Balogfala látszólag nincs rajta a művészeti térképen. De csak látszólag, ugyanis némi erőfeszítés után kiderül, nagyon is sok kötődése van a falunak a művészet egyes ágaihoz, Czóbel Minkától kezdve Kőváry Gyulán át Mihályi Molnár Lászlóig.
Mondhatnánk, a szomszédos Várgede kifejezetten előnyös helyzetben van Balogfalához képest, hisz több jeles földesura is volt egykoron, lásd. a Kubinyiak, s volt egy messze környéken híres fürdője is, amelyet még állítólag maga Ferenc József is meglátogatott, akinek a kedvéért még a gyorsvonat is megállt. A Kubinyiak vendége volt Petőfi Sándor is, aki emlegeti is a rőtszakállú, s lánglelkű, de rosszul verselő Kubinyi Rudolfot az Úti leveleiben, s azt is tudjuk, hogy Várgedéről Fülekre utazott az akkor sem nem túl kényelmes utakon, tehát valószínűleg átrobogott Balogfalán is úti batárján.
Ahogy várgedei származású Tamás Ilonka néni, Balogvölgy tanító nénije, s innen származott el Rozsnyó érintésével Fülekre Mázik István színész, rendező, költő, a füleki Zsákszínház mindenese immár 45 éve, aki a nyáron megkapta a Város díját is. S még egy várgedeiről, Dósa Zsuzsa színművészről sem szabad elfeledkezni, aki éveken át volt a kassai Thália, a komáromi Jókai, majd a győri Nemzeti Színház tagja, s immár évek óta a szarvasi Cervinus Színházat vezeti.
A zsákfalunak számító Korláton (s nem Korlátiban, ahogy azt sok helyen írják) még emléktáblát is állítottak Vígh Rózsának, aki Sarkadról érkezett ifjú feleségként az akkoriban csak kis Moszkvaként számontartott, bazaltkőbányájáról elhíresült virágzó zsákfaluba, ahol évekig ő szervezte a helyi kulturális életet, s aki maga is felcsapott tollforgatónak. De nemcsak beszámolókat írt a helyi rendezvényekről, hanem előbb mesekönyvekkel lepte meg a legkisebbeket, aztán bűnügyi és erotikus regényekkel folytatta. Linda Taylor élnéven több száz embert tett el a legfondorlatosabb módokon láb alól, s valószínűleg az egyik legolvasottabb magyar írónak számít, akinek a könyveit rongyosra olvasták. Már, ami megjelent, nem egy műve máig kéziratban vár arra, hogy végre eljusson az olvasóihoz.
Bő két hónapot töltött a Balogfala szomszédságában található, s ma közigazgatásilag Ajnácskőhöz tartozó Gortvapusztán a várható megtorlás elől menekülő Bartha Miklós is, „a székely puccsista”, akit a balogfali vasútállomáson várt barátja, Madarasi Gyula parádés kocsisa, s bizony ki sem mozdult addig Gömörből, amíg meg nem érkezett fentről a megnyugtató válasz: a puccsot elfelejtettük, félned mát nem kell. Igaz, közben a hívei, akik mintegy 200 ezer aláírást gyűjtöttek az érdekében, meggyőzték az uralkodót és Tisza Kálmán miniszterelnököt, minden csoda, így a székely puccs is három napig tart(ott), s kár lenne újra felmelegíteni az eleve hamvába holt történetet.
Bartha persze továbbra sem szokott le radikális természetéről, több lap is vezércikkírójának választotta, s még sikertelen merényletet is követtek el ellene megsértett, érszomjas katonatisztek. De túlélte, s még Kazárföldre (Kárpátalja) is eljutott, hogy megírja az első magyar szociográfiát. Ne feledjük itt és most megemlíteni a magyar kabaré egyik megteremtőjének, Kőváry Gyulának a nevét, aki Kosztolányi Dezső szerint a múlt század húszas éveiben Budapest egyik legismertebb figurájának számított, s aki Adyval vitatta meg világmegváltó terveit a pesti éjszakában.
De Adyval ellentétben a Rimaszombatban született, s balogfali anyával rendelkező (Mihályi Julianna) Kőváry a könnyebb műfajban próbált érvényesülni, amely csak végeredményében volt könnyebb, elkövetni dehogy is volt könnyű. Meg is bukott párszor, így nevét inkább a hangosfilm őrizte meg, számos filmben kapott kisebb-nagyobb, főleg kisebb szerepeket, de a nevéhez fűződik az ún. kontrafékes dadogás, amelyet főleg A kölcsönkért kastély című máig örökzöldben visz tökélyre olyan sztárok jelenlétében, mint Kabos Gyula, Tolnay Klári, Turay Ida, Vaszary Piri, Rajnai Gábor vagy Rátkai Márton. Nem rossz névsor, ugye? De még forgatókönyveket is ír, a Bob herceg első filmváltozatát is ő jegyezte, ahogy a Lesz, ami lesz, sokáig elveszettnek hitt játékfilm forgatókönyvét i ő követte el. A filmben természetesen játszik is.
A háború után is több kisebb, egymondatos filmszerepet kapott, utoljára a Bakaruhában című klasszikusban (ennek egyik főszerepét játssza Darvas Iván) tűnik fel pincérként, s szinte már az érdemes művész cím is a zsebében volt, de jött 1956, s ő a családjával együtt úgy döntött, végleg átruccan egy bécsi feketére. Az érdemes művész cím viszont itthon maradt, s valószínűleg másnak osztották ki. A hatalom egy ideig látszólag zokon vette a váratlan távozást, de később, már jóval a halála után megbocsátottak neki, a Magyar Televízió egyórás összeállításban mutatta be az életét s a legsikeresebb kabaréjeleneteit.
Ez ugyanis életrajzi könyvének a címe, amely természetesen magyarul is megjelent. Ahogy olvasható magyarul élete fő műve, a Humor és Magyar is, amely a magyar származású, de külföldön karriert elkövetett magyaroknak állít pompás emlékművet. De még a népszerű Delfin Könyvek sorozatban is jelent meg lebilincselően izgalmas ifjúsági krimije Kapd el a tolvajt és tartsd a szád! címmel.
Gál szerepelt az Új hajtások című 1953-as irodalmi antológiában (ezt Szőke József szerkesztette), sőt a Turczel Lajos által szerkesztett 1961-es, szlovákiai magyar elbeszélőket bemutató antológiában is. Később viszont felhagyott a szépirodalom művelésével, s nyugdíjba vibulásáig az Új Szóban dolgozott. Tavaly tavasszal kettős jubileumot is ültek Balogfalán, amikor a Balogfali gyökerekkel című műsorban a 70 éves Mihályi Molnár Lászlót és a nála tíz évvel fiatalabb Krausz Tivadart köszöntötték.
Papíron ugyan egyikőjük sem kötődik Balogfalához, a valóságban viszont annál inkább, hisz Mihályi Molnár Lászlónak mind az édesanyja, mind az édesapja balogfali származású, de mivel a tanítói mesterség az első Csehszlovák Köztársaság, majd az ún. népi demokrácia idején sem volt szülőföldhöz kötött, édesapját is számos alkalommal áthelyezik, így megjárták Gesztetét, Serkét és Kisgömörit is, majd miután gyerek híján ezt a kisiskolát is bezárták (lassan a falura is lakat kerül), csak pályája utolsó éveiben került vissza szülőfaluja iskolájába, s innen is ment nyugdíjba 1972-ben.
Fia szintén bejárta a Felvidéket, a pozsonyi egyetem elvégzése után élt Perbenyiken, Nagykaposon, majd tanított a kassai Ipariban, végül Szepsiben telepedett le, ahol túl a hetvenen, még ma is vállal órákat. Bár már a hetvenes években rendszeresen jelennek meg versei, jellemző, hogy leső verseskötete csak a kétezres években jelenik meg, s az is Kárpátalján, Ungváron.
Pár évvel a halála előtt az Egressy Béni Országos Fesztivál Mics Károly életműdíját is megkapta a losonci Csák Etelka társaságában. Ezek után cseppet sem meglepő, hogy fia, Tivadar szintén eljegyezte magát az irodalommal, a Hodossy-féle Iródia mozgalommal indul, s a Főnix Könyvek 12. darabjaként jelenik meg az első kötete is. Évtizedek óta Magyarországon él, versek mellett ír szépprózát, sőt drámát is, de nem maradt hűtlen a színészethez sem, játszik és rendez is hellyel-közzel. S az irodalmi részt zárjuk le egy néprajzi témájú munkával, a Füleken élő Varga Norbert Kígyótestvér című művével, amelynek főszereplője Balogfala s az itt élt Balog Ernő, aki sajátos hangvételű történeteit és meséit tolmácsolta a gyűjtőnek.
Nem maradhat ki Balogfala életéből a képzőművészet sem, innen származott el a ma Breznóbánya mellett, Michalován (Mihálytelek) élő neves festőművész, Kochan Dusan, akinek több önálló kiállítása volt az elmúlt években, s büszkén emlékszik nagybátyjára, Dósa Zoltánra, aki a balogfali templom freskóit is megfestette. Ide kötik a gyökerei a Rimaszombatban élő és alkotó Gecse Nikolettet is, aki az utóbbi években Farkas Ottó Beszédes Múlt Könyvek című könyvsorozatának a borítóit is elkövette.
Álljunk meg egy pillanatra a fotózásnál is, hisz nagyszülei révén innen származott el a ma Füleken élő, de az egész régióban ismert Micsuda András, akinek a szerkesztésében az idén jelent meg a Varázslatos Losonc és környéke, majd a Varázslatos Rimaszombat és környéke című fotóalbuma is, s aki kilenc évvel ezelőtt a szintén balogfali, de Budapesten élő fotós, Mihályi Szabolcs és a nagybalogi Kresnye András társaságéban Benedek László fotóművész védnöksége alatt rendezte meg a Nők a tájban című közös kiállítást, amelyet számos helyszínen (Rimaszombat, Fülek, Balogfala, Várgede, Nagybalog) láthattak az érdeklődők.
Nem maradhat le a palettáról a zene sem, a könnyűzenét a hatvanas-hetvenes években a Neoton’s zenekar jelentette, s csak kevesen tudják, hogy a Neoton egyes tagjai maguk is jártak Balogfalán, sőt a Neiton Família ismert számának, Ha szombat este táncol-nak hőse, az a bizonyos vörös hajú, szemüveges fiatalember bizony balogfali.
A kétezres években a környék kedvelt duója volt a Kovács Tamás által irányított Butterfly együttes, akik nem hiányozhattak a régió rendezvényeiről, s Kovács írta a Tompa Mihály Országos Verseny máig élő szignálját is. Később a Butterfky ugyan megszűnt, Kovács egy ideig egy másik Kováccsal, Norberttel működött együtt, majd tíz évvel ezelőtt létrejött a Ramses zenekar, amely ma már nemcsak koncertezik, de Ajnácskőn rockfesztivált is szervez, s önálló hanghordozó kiadását is tervezik saját számokkal. Végezetül nem mehetünk el a cigányzene mellett sem, volt idő, amikor a faluban több önálló cigánybanda is működött, ezek egyikében kezdte pályafutását a viszonylag fiatalon elhunyt prímás, Balog Lojzi is, aki nagyon sok környékbeli lakodalmán húzta a talpalávalót, s akit in memoriam a falu tiszteletbeli polgárává is megválasztottak.
A falu Balog Lojzi halála után sem maradt prímás nélkül, a faluba költözött simonyi Botos család zenészdinasztia két tagja, apa és fia is bőven öregbíti a falu hírnevét.
Az édesapa nagybőgőjével elmaradhatatlan tartozéka a tágabb régió cigányzenekarainak, míg fia Botos Béla Bumbi brácsaművész a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának a brácsása, de számos más zenekarban (Maňuša, Dobrá muzika, a világhírű hegedűvirtuóz, Pavel Šporcl zenekara) járja a világot, megfordult már Kínában, Nagy Britanniában, Németországban, s legutóbb Finnországban. Odahaza a COVID beköszönte előtt három alkalommal is nagy sikerű nótaestet rendeztek, amelyen a környék nótaénekesei mellett fellépett Rigó Mónika is. S ezeken már nem adta alább a prímási szerepkörnél. S itt kell megemlíteni a magyar népdalkincset őrző és közvetítő Fürtöcskék Asszonykórust, valamint a Főnix roma tánccsoportot.
Táviratilag ennyi fért bele egy kis falu művészvilágáról felrajzolt képbe, amelyet nem jelez egyetlen művészeti lexikon sem.
