2022. január 1., 13:14

Egy gömöri kultúrmindenes, Sebők Valéria 75. születésnapjára

A fenti fotón a január elsején, ma 75. születésnapját ünneplő Sebők Valéria és egyik olyan tanítványa, Botos Béla Bumbi látható, akire különösen büszke volt, hisz a ma már meglett fiatalembert nemcsak a magyar és szlovák zenésztársadalom ismeri, hanem romaként eljutott az egyetemi diplomáig is. Sebők Valéria nemcsak generációkat nevelt fel pedagógusként, hanem szervezőként, kultúrmunkásként oroszlánrésze volt abban is, hogy a magyar szó, a magyar kultúra fennmaradjon Gömörben.

Sebők Valéria
Fotó: Gecse Attila

Sebőkné Balogh Valéria egy kis gömöri faluból, Simonyiból származik, amelynek idei 800. születésnapjára volt pedagóguskollégájával, Bató Józseffel együtt annak történetét is megírta. (A simonyi csörgős malom című kötetről majd később írunk). A kis településről származott el Kovács tanító úr fia, Gyula, a Jászai-díjas színművész, akinek lányát, az Operettszínház üdvöskéjét, Kovács Zsuzsát egy nemzet zárta a szívébe. „Még emlékszem, amikor a művésznő első férjével, Szörényi Leventével lejárt Simonyiba a nagyszülőket látogatni” – mondja. De Simonyiban született az a Gál Piroska is, aki minap az első alkalommal átadott Pogány Erzsébet-díjat vehette át.   

Sebők Valéria elsőgenerációs értelmiséginek számít, talpraesett, örökmozgó génjeit nagyszüleitől örökölte. Mondták is rá a szülei: „megy már megint, mint Balogh nagyapja”.

Egyik nagyapjának cséplőgépe volt, a másik viszont bíró is volt, édesanyja a helyi nőszövetséget is igazgatta hosszú éveken át. A legendás Füleki Gimnáziumban érettségizett 1965-ben Teleki Tiborné népes, 39 fős osztályában, majd a Teleki házaspárt követve Nyitrára, pedagógiára került. Már Simonyiban ott volt minden rendezvényen, még balettet is betanultak. A füleki gimi esztrádcsoportjában is bérelt helye volt, ahogy a nyitrai JUGYIK-ban is. Tanítani Egyházasbáston kezdett, ahol akkoriban még teljes szervezettségű alapiskola volt,  innen került Rimaszécsre, ahol 17 évig tanított, s némi módszertani kitérővel került az akkor alakult Ferenczy István Alapiskola igazgatói székébe. Sokat harcoltak a kilencvenes évek elején az ún. második magyar alapiskola létrejöttéért, s nagyon nehezen viselte el, hogy épp városi képviselő volt, amikor az iskola elegendő számú diák híján elveszítette jogalanyiságát. Már nyugdíjasként egy évet még eltöltött a Tompa Mihály Református Gimnázium élén, – amely poszton a fia követte –, de ekkor már teljes odaadással a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányát vezette, amelynek tíz évig volt az elnöke.

sebok vali
Fotó:  Gecse Attila

Itt találkoztak a mi útjaink is, bár fura módon nem Rimaszombatban, s nem is Gömörben ismerkedtünk meg, hanem Nagymegyeren, az SZMPSZ nyári szabadegyetemén, ahol Somos Béla budapesti kollégámmal a határon túli magyar irodalomról tartottunk kiselőadást. Duónkat meghívta Rimaszombatba is, ahol az iskola mellett egy irodalmi kávéház keretein belül is összejöttünk. Ez lett a későbbi Pósa Lajos Irodalmi Kávéház (PLIKK) nyitó estje. Bár a Csemadok területi választmányán csak pár röpke, de valószínűleg mindkettőnk számára meghatározó évet töltöttünk együtt. A  PLIKK mellett, – amelynek havonta voltak estjei –,  létrehoztuk a Ferenczy István Képzőművészeti- és Irodalmi Versenyt, a Bátkában a Dobré slovo szavalóversenyt, megnyugtatóan rendeztük a Tompa Mihály Országos Verseny, mindannyiunk Tompikája helyzetét,megalapítottuk a Szlovákiai Magyar Vers- és Prózamondók Egyesületét (a pecsétjét még mindig a fiókomban őrzöm), de ERESZ névvel saját félévente megjelenő lapot is kiadtunk.

Bár már nyugdíjas volt, nyughatatlan természete nem hagyta pihenni, az akkoriban Feleden alakult Kistérségi Oktatásügyi Hivatal vezetője lett. A tanítás, a képviselőség és a Csemadok mellett évekig presbiterként is állta a sarat, ahogy a Polgári Ügyek Testületében is, ahol ő képviselte a magyar szót, s neki köszönhettük, hogy akadtak még a Rimaszombati Városházán kétnyelvű rendezvények.

Sebők Valériát az elmúlt években tanítványai és barátai rajongó szeretete mellett megtalálták a hivatalos elismerések is. 2013-ban szinte egy időben vehette át a Kulcsár Tibor-díjat és Rimaszombat legmagasabb elismerését, a Városdíjat is. A Kulcsár Tibor-díj átadásán Botos Béla hegedűszólója mellett – aki Astor Piazzolla Oblivion című művével kedveskedett egykori tanárnőjének –, egyik első, még óbásti diákja, Szamos Zsuzsa köszöntötte, akivel éveket töltöttek együtt a Csemadok területi választmánya élén: „Hogy miért is Sebők Valéria kapta az idén Nyéki Anna mellett a Kulcsár Tibor-díjat? Mert úgy teszed a dolgod, ahogy csak te tudod. Utánozhatatlan természetességgel, könnyedséggel, közvetlenséggel, szeretettel és derűvel. Amellett alázattal. Pontosan, ahogyan kell, ahogyan érdemes”. Pár évvel később, 2018-ban, többek között a losonci Duray Éva és a rozsnyói Tóth Sándor társaságában Galántán átvehette a Csemadok Életműdíját is. S nem csupán szervezői munkájáért, hisz gimnazista korától tagja a Csemadoknak. Diákéveiben néptáncolt, ének-, esztrád- és színjátszócsoportok tagjaként szerepelt. 1973-tól a zsípi alapszervezet elnökeként esztrádműsorokat rendezett, vetélkedőket szervezett. Rimaszécsen a Sajócska színjátszócsoporttal több színdarabot vitt színre, s A csodakarikás cíművel a Duna Menti Tavaszra is eljutottak.

Kedves Valika! E sorok szerzője szószátyár létére ugyancsak nehezen találja most a szavakat, hisz csodálatos éveket töltöttünk együtt, s bár azóta ritkán találkozunk, minden egyes közösen eltöltött perc számomra ünnepnapnak számít. S hadd idézzem ide Lehár Ferenc ars poeticáját, amelyet te is mindig követtél:

nemcsak azért jöttem a világra, hogy élvezzem az életet, hanem hogy más embernek is örömet szerezzek”.

Nagyon sokunk nevében mondhatom, hogy KÖSZÖNJÜK. Isten éltessen!

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.