Egy élő legenda a televízió aranykorából – Esztergályos Károly 85. születésnapjára
Szőnyi G. Sándor, Hajdufy Miklós, Szántó Erika, Málnay Levente, Esztergályos Károly – emlékszik még ma valaki ezekre a nevekre. Pedig sok száz remekbe szabott tévéjáték fűződik a nevükhöz. Utóbbi – aki nemcsak rendezett, hanem máig ír is, s Meztelen képernyő című önéletrajzi művében pályáját is megírja –, bár erről nem sokan vettek tudomást, a napokban ünnepelte a 85. születésnapját.
Meglehetősen fanyar könyv egy mára ezerszer elátkozott korszakról, amely mégis a magyar kultúra aranykorának számított. Amikor Esztergályos Károly megrendezte az első tévéjátékát 1963-ban, még gyerekcipőben járt a tévéfilmkészítés Magyarországon. Amikor az utolsó filmjét készítette, addigra gyakorlatilag már kihalt a műfaj, amelyből évtizedekig hetven-nyolcvanat készítettek évente Magyarországon. Ahogy a többi kollégája, ő is a legnagyobb csillagokkal dolgozhatott együtt, de természetesen neki is megvoltak a maga kedvencei: Kozák András, Gálffi László, Balázsovits Lajos, Tóth Sándor vagy az első feleség, Venczel Vera, aki alig 17 volt, amikor együtt forgatták az Egy csónak visszafordul című filmet 1963-ban.
A filmet – ahogy Venczel Vera legendás színházi előadását, azt a bizonyos vígszínházi Ványa bácsit – illetékes/illetéktelen? kezek örökre letörölték, így legfeljebb annyit tudhatunk róla, hogy Pálfalvi Nándor írása alapján készült, s Vera mellett S. Tóth József, Tomanek Nándor és a húg, a nála három évvel fiatalabb Esztergályos Cecília játszották benne a főbb szerepeket. A munkakapcsolatból nyolc évig tartó házasság lett, s bár elváltak, ha szerepet kellett osztani, sose feledkezett meg volt nejéről, aki főszerepet játszott az annyi díjat elnyert Pillangóban, címszerepet Ibsen halhatatlanjában, a Nórában, s fontos mellékszerepet a háború borzalmait felelevenítő Kaputtban vagy az István királyban, ahol István (Gálffi László) felesége lehetett.
Esztergályos Károly szó szerint esztergályos családból származott, híres nagyapja sokáig ezt a mesterséget űzte, majd szocdemként parlamenti képviselő lett, s 1922-től 1939-ig ült a magyar országgyűlésben, s nem egyszer tette le a névjegyét, amikor az elnyomottak mellett kellett kiállnia. Rühellte a nácikat, többször is határozottan felszólalt a készülő zsidótörvények ellen, s miután kikerül az országgyűlésből, 1939-ben a Népszava főszerkesztője lesz. Személyes tragédiája, hogy nem élheti meg Károly unokája születését, pontosan két héttel annak születése előtt hal meg váratlanul, alig 67 évesen. Károly eleinte karmester, majd színházi rendező akart lenni, s mindenekelőtt szerelmes. Ez utóbbi gond nélkül összejött, előbbi kevésbé. Így marad a filmrendezés,
1960-ban kerül a budapesti színművészetire, Makk Károly a mestere, aki akkor épp a csúcskorszakát éli, hisz ekkor készül a Ház a sziklák alatt, a Megszállottak vagy az Elveszett paradicsom. A kedves tanítvány sok-sok évvel később, egyetlen játékfilmjében, a Férfiaktban egy pillanatra be is vetít egy részt ez utóbbi filmből, épp Törőcsik Mari vall szerelmet Pálos Györgynek. Amikor a Magyar Televízió (akkor MTV) szerződteti, többnyire még élőben felvett tévéjátékok készülnek, akkoriban érkeznek csak a modernebb felvevőgépek, s bizony nem sok tévéjáték marad az utókorra, sok még csak egyszeri lehetőség, akár egy színházi előadás. De ekkor indul az a korszak (hála az akkor odaszerződött, komoly színházi múlttal rendelkező Szinetár Miklósnak), amely korszak egészen a rendszerváltásig tart, s amelyből ugyan nem hiányozhattak a kötelező kurzusfilmek sem, mégis nemcsak a klasszikus magyar és világirodalmat, hanem a kortárs irodalmat is megismertették emberek millióival, méghozzá ogen nívós művészi színvonalon.
Esztergályos Károly maga is élt a lehetőséggel, hisz több mint hatvan filmet rendezhetett, s a már akkor klasszikusnak számító Móricz mellett olyan kortársakat mutatott fel a nagyközönségnek, mint Sarkadi Imre vagy Örkény István – ez utóbbi írásaiból legalább fél tucat filmet készített, köztük 1973-ban Az ember melegségre vágyik címmel összefogott négy Örkény-egypercest. De ekkor már túl van a Pillangón – ami meghozta számára a nemzetközi hírnevet is, hisz a film több díjat is nyer a Monte Carlo-i Nemzetközi Tévéfilmfesztiválon, köztük a legjobb női alakítás díját, amelyet Venczel Verának ítélnek oda Hitves Zsuzsika megformálásáért. Pedig, ahogy később Venczel Vera maga is elmesélte nekem, nem is akarta vállalni a szerepet, hisz ő, mind ízig-vérig városi lány, megijedt a falusi parasztlányka megformálásától (partnere Kozák András volt). Úgy volt vele, mint jó évtizeddel korábban Psota Irén, akit Makk Károly kért fel a púpos Tera szerepére a már említett Ház a sziklák alatt című filmben. Esztergályosnak lett igaza, s innen kezdve már nem volt megállás a pályáján, jöttek a fontosabbnál fontosabb filmek.
A második világháború borzalmairól számot adó Kaputt, amely Latinovits Zoltán egyik utolsó megrázó alakítása a krakkó német helytartó szerepében (egyfajta előjáték Fábri Civilruhásához), a János király, A portugál királylány, a Gálffi Lászlóval forgatott Negyedik Henrik király, a Hamlet (Gálffi szerintem máig a legjobb magyar Hamlet), a Caligula helytartója (szintén Gálffival), a Cseresznyéskert, a Szerelmem, Elektra, a Dráma a vadászaton – és még hosszasan sorolhatnám. Ezek a filmek behozták a klasszikus kortárs magyar és világirodalmat milliók háztartásába. Két nőtörténet – a Nóra Venczel Verával és az Édes Anna Nagy-Kálózy Eszterrel. Előbbi partnere szintén egy kedvenc Esztergályos-színész, Balázsovits Lajos, aki Kozák Andrással és Gálffi Lászlóval együtt Esztergályos állandó alkotótársai. De nem „kímélte” a nagyokat sem, Sulyok Mária, Ruttkai Éva, Mensáros László, Kálmán György, Sinkó László, Törőcsik Mari, Básti Lajos, Őze Lajos, Kállai Ferenc, Benkő Gyula, Béres Ilona – és még oldalakon át folytathatnánk a sort. Szerencsés ember, ahogy szerencsések a kamera másik oldalán szereplők is, hiszen olyanok álhattak egymás mellett, akik a kőszínházi rendszerben sosem játszhattak volna egymás oldalán.
1989 után összeomlik a magyar tévéfilmgyártás, neki is jóval kevesebb feladat jut, de még elkészíti a Feltámadás Makucskánt, amely a magyar irodalom egyik legbizarrabb írásából készült. Szabó Dezső sci-fibe oltott vitriolos szatírája valahogy újra eleven lett a kilencvenes években. Mivel kevesebb, sokkal kevesebb a filmezési lehetőség, a színház felé fordul a figyelme, s elkészít pár előadást Budapesten, Pécsett és Veszprémben, köztük a budapesti Tháliában a Sötétség borítja a Földet című játékot, amely Kozák András búcsúszerepe, mellette a másik nagy kedvenc, Gálffi László és az érsekújvári Száraz Dénes. 2006-ban megkapja élete első s utolsó játékfilmes lehetőségét. Saját ötletáből forgatja le a Férfiak(t) című moziját, amely egy idősödő író majdnem végzetes meleg kalandját meséli el. Nagyon bátor film, majd csak nyolc évvel később követi Császi Ádám filmje, a Viharsarok. A Férfiaktban Gálffi mellett a másik állandó alkotótárs, Bíró Miklós operatőr, akivel a filmjei többségét forgatta.
Ekkor jelenik meg első könyve, a Meztelen képernyő is (alcíme: A TV aranykora), amelyben saját életpályáját, élményeit vázolja fel sok-sok egyedi fotóval. Ezt még egy könyv követi, immár egy fiktív regény, amelynek főhőse Ghitta Carell (születési nevén Klein Margit) fotóművész, a regény apropója pedig Rákosi Mátyás 60. születésnapja. Remek, de egyúttal hátborzongató kis könyv a még hátborzongatóbb negyvenes-ötvenes évekről. Mostanában a facebookon olvasható egy rovata Sehol sem létható filmek krónikája címmel.
Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művész, a Veszprémi Tévétalálkozó és a Monte Carlo-i Nemzetközi Tévéfesztivál többszörös díjnyertese, de természetesen még nem Kossuth-díjas. Talán itt lenne az ideje, hogy eszükbe jusson már azoknak, akik ezt a kitüntetést osztogatják, hisz Esztergályos Károly filmjei ma is elevenek, nem egyszer húsba vágóan kegyetlenek. Főleg a (le)lassított snittjei veszélyesek. Isten éltesse!
