Czobor gróf költséges passziói
Tóth Béla (1857–1907) jeles újságíró, novellista, művelődéstörténész 1899-ben megjelent Magyar ritkaságok című könyvében az egyes népek hozzáállását a gazdagsághoz ekként jellemezte: „A gazdagság fitogtatása a gyermekkorukat élő népek és a civilizáció révén süllyedő nemzetek szokása. A beduin lány (…) ma is a nyakán hordja egész hozományát, arany pénzekben, mint egykor az assyriai nők; az amerikai milliomos meg épp oly bolondul és ízléstelenül szórja kincsét, mint a Caligula korabeli római gazdagok. Az igaz magyarban mindig megvolt a fakupából ivó Attila nemes egyszerűségkedvelése. Cselédeit járatta fényesen; maga nem cifrálkodott.”
Persze azért nem minden gazdag magyarra volt igaz ez a jellemzés. Szinte legendássá vált Mária Terézia környezetének népszerű magyar arisztokratája, gróf Czobor József (1705–1785), aki elképesztő dolgokat vitt végbe, mígnem teljesen elszegényedve halt meg Pesten. Noha dúsgazdag családban született, már a keresztelése meghökkentette a rokonságot és a főúri társaságot. Keresztszüleiről a bécsi anyakönyvben ugyanis azt jegyezték fel, hogy Joseph Pueder és Maria nevű felesége – koldusok! Elképzelhető, hogy szolgálatukért szép összeg ütötte a markukat, de erről már nem szól a fáma.
Egy alkalommal egy népes társaságot látott vendégül bécsi palotájában, majd ebéd után bejelentette, hogy egy kis kocsikázásra invitálja őket. A hintók már ott vártak a kapu előtt. Mindenki helyet foglalt és arra gondolt, hogy egy kellemes kiruccanás vár rájuk a tavaszi napsütésben. Arra aligha gondoltak, hogy a végállomás nem egy Bécs melletti rét lesz, hanem Czobor gróf párizsi rezidenciája, ahol napokig ettek, ittak, szórakoztak. A társaság három héttel később érkezett vissza a császárvárosba, közben útba ejtették Velencét is, ahol a grófnak pompásan berendezett palotája volt, cselédséggel, szakácsokkal, lovászokkal.
Ez a költséges életmód azonban folyamatosan apasztotta a vagyonát. Ráadásul szenvedélyes kártyás is volt és nem egyszer úgy feküdt le aludni, hogy több ezer holddal kevesebb birtoka maradt.
Az egyik birtokát egyetlen kártyára tette fel és persze elvesztette. Állítólag ez a lap egy dáma volt. Amíg élt Lotharingiai Ferenc – aki nagyon kedvelte a grófot – nyolcezer forint évjáradékot utalt ki számára. 1765-ben azonban meghalt és özvegye, Mária Terézia ennek már csak a tizedét folyósította. A gróf teljesen elszegényedve Pestre költözött. Úgy tűnik, hogy vénségére az esze is megjött. Egyszer az utcán ballagott, és váratlanul egy gazdag fiatalember ragyogó fogata robogott vele szemben. Czobor megállította őt és így szólt hozzá:
Megjelent a Magyar7 2025/1. számában
