2020. november 5., 19:12

Csúfos vereséget szenvedtek, mégis a legfontosabb pozíciót kapták a kommunisták

75 éve, 1945. november 4-én rendezték meg a második világháború utáni első parlamenti választásokat Magyarországon, amely a Független Kisgazdapárt elsöprő győzelmével végződött.

Ez volt az első olyan választás, ahol a részvételt nem kötötték semmilyen (vagyoni vagy műveltségi) cenzushoz, és ahol a 20 év feletti nők és férfiak egyaránt szavazhattak. Körülbelül 92%-os részvétel mellett - a németeket és a háborús bűnösöket kivéve - az ország csaknem egésze a szavazóurnák elé járult. Összesen 6 párt mérettette meg magát a novemberi voksoláson, ahol a két legesélyesebbnek tartott párt a szovjetek támogatását is élvező Magyar Kommunista Párt és a Független Kisgazdapárt volt.

A két részre szakadó Magyarország 

1944 kétségkívül az újkori magyar történelem egyik legsötétebb éve volt. Márciusban az addig szövetséges nemzetiszocialista Németország megszállta a háborúból kiugrani szándékozó Magyarországot. Májusban megkezdődött a magyarországi zsidók tömeges deportálása. Augusztus végén a szintén szövetséges Románia átállt a szovjetekhez, majd szeptember végére a szovjet hadsereg elérte a trianoni Magyarország határát.

Októberben aztán a magyar katonai vezetés Horthyval az élen tett egy utolsó kísérletet a háborúból való kiugrásra, amely végül kudarcba fulladt. A hatalom a Szálasi Ferenc vezette nyilasok kezébe került, akik a németekkel együtt próbálták meg visszaszorítani az előretörő szovjet hadigépezetet.

Lánchíd

1944 decemberében, amikor az ország keleti fele már szovjet megszállás alatt volt - és amikor Hitler Budapestet erőddé nyilvánította, amit mindenáron meg kellett védeni -, Szegeden megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (MNFF), amelyet a szakszervezetek mellett a következő pártok alkottak: Magyar Kommunista Párt (MKP); Szociáldemokrata Párt (SZDP); Független Kisgazdapárt (FKGP), Nemzeti Parasztpárt (NPP), Polgári Demokrata Párt (PDP).

Továbbá Dálnoki Miklós Béla vezetésével létrejött az Ideiglenes Nemzeti Kormány, amely 1945 januárjában fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval. Emellett ígéretet tettek a revizionista politika feladására, a háborúért felelős személyek elszámoltatására, valamint baráti kapcsolat kiépítésére a Szovjetunióval és a szomszédos államokkal.

Új esély a demokráciára

1945 januárját követően a kormányt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) ellenőrizte, amely Magyarországon szovjet túlsúllyal működött. Tavasszal a kormány számos intézkedést hajtott végre, így döntés született a háborúból való kilépés, az újjáépítés és a jóvátételi kötelezettségek kérdéséről, valamint megvalósult a földosztás is.

Augusztusra azonban egyre nagyobb volt az ellentét a kommunisták és a kisgazdák között, így már csak ez a tény is indokolta, hogy mihamarabb sor kerüljön az első, szabad parlamenti választásokra (ne feledjük, hogy még mindig az 1944-végén létrejött Ideiglenes Nemzeti Kormány van hatalmon).

A választásokon való részvétel a hivatalos szervek engedélyéhez volt kötve, így azon pártok, amelyek a Horthy-rendszerben közel álltak a hatalomhoz, nem indulhattak.

pártok

Támogatottság tekintetében nagyon érdekes volt a kép. A magyarországi zsidóság, amelynek létszáma a holokauszt következtében 150 ezerre csökkent, és javarészt a fővárosra koncentrálódott, főként a konzervatív-liberális Polgári Demokrata Pártot, valamint a szociáldemokratákat és a kommunistákat támogatta. A szociáldemokratákkal továbbá a városi munkásság, az ipari dolgozók és a polgári értelmiség egy része is szimpatizált.

A birtokos paraszti és keresztény középréteg alkotta az egyfajta “gyűjtőpártként” működő Független Kisgazdapárt legfőbb támogatói körét, melynek legismertebb arcai közé olyan személyek tartoztak, mint Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Kovács Béla és Dobi István. A kisgazdák emellett a polgári értelmiség és az egyház támogatását is élvezték.

A szegényparasztság érdekeit képviselő, közel 200 ezer tagot számláló Nemzeti Parasztpártban olyan nevek indultak, mint Bibó István, Illyés Gyula és Darvas József. Valamint meg kell még említenünk a Magyar Radikális Pártot is, amely egy baloldali formáció volt, és egyfajta liberális-demokratikus szocializmust képviselt.

szocdemek

A magyarországi kommunisták egészen 1944-ig illegalitásban működtek, a hazai ellenállásból pedig már ekkor is kitűnt a fiatal Csermanek János, aki csak 1945-ben változtatta meg vezetéknevét Kádárra. Ahogy sok más közép-kelet-európai országra, úgy Magyarországra is jellemző volt, hogy a hazai illegális mozgalom mellett léteztek emigráns, külföldi kommunista csoportok is, amelyek többnyire Moszkvában tartózkodtak, és ott várták országuk felszabadulását.

A Magyar Kommunista Párt 1945 májusában még körülbelül 150 ezer tagot számlált, októberben pedig már csaknem félmilliós létszámmal bírt. A kommunisták nagyarányú győzelmet vizionáltak, s ezt főként gyorsan növekvő létszámuk indokolta, valamint sokat reméltek a márciusi földosztástól is.

A párt legismertebb politikusai közé tartoztak az olyan, egykori emigránsok, mint Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály vagy éppen Révai József. De a moszkoviták táborát erősítette Lukács György és Nagy Imre is.

“Munkásököl vasököl, oda sújt, ahova köll!”

A választásokat egy rendkívül intenzív és kiélezett kampány előzte meg, amely tükrözte a FKGP és az MKP közt feszülő országos ellentétet is.

A Független Kisgazdapárt kampányának középpontjában a polgári demokrácia és a polgári életforma álltak, beleértve a magántulajdon védelmét is. Vidéken pedig a paraszti tulajdon védelmére és a márciusi földosztás korrigálására tettek ígéreteket. Emellett a kisgazdák a nemzeti egység jelszóval a polgári és a paraszti egységet kívánták ötvözni.

A kampány során a kommunisták elsősorban az ország újjáépítésére helyezték a hangsúlyt, valamint az infláció és az országot sújtó gazdasági problémák mielőbbi orvoslására. Ugyanakkor már ekkor felvetették a szövetkezetek gondolatát, valamint követelték a német lakosság kitelepítését. Összességében nézve a Magyar Kommunista Párt elsősorban a munkásréteg és a szegényparasztság szavazataira számított.

Közvetlenül a novemberi választások előtt a pártok tartottak egy “főpróbát” is: a budapesti törvényhatósági választásokon nagy meglepetésre a Független Kisgazdapárt győzött. Ez pedig nemcsak a kisgazdáknak adott egy nagyobb lökést, hanem a kampány intenzitásának is. Utcai demonstrációk kezdődtek, ahol a polgári tábor és a munkástömegek olyan jelszavakat és rigmusokat hangoztattak, mint hogy “Nem leszünk vörös Budapest!”; “Munkásököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” Szegeden pedig olyan, kommunistaellenes röplapok jelentek meg, amelyek azt hirdették: “Ne vágjátok ki a fákat, mire aggatjuk a kommunistákat?”

Vereséggel felérő győzelem

Az 1945. november 4-én tartott parlamenti választásokon a szavazásra jogosultak körülbelül 92%-a járult az urnákhoz, amely már önmagában tükrözte az esemény fontosságát. A kisgazdák elsöprő győzelmet arattak a korábban 70%-os győzelmet vizionáló kommunisták felett, akik összetettben csak a harmadik helyen végeztek, alig egy százalékkal lemaradva a szociáldemokraták mögött. Az 57,03%-os eredménnyel a Független Kisgazdapárt abszolút többséget szerzett, így akár egyedül is kormányozhatott volna.

eredmenyek, 45-ös választások

1945. november 15-én azonban mégis egy koalíciós kormány alakult a kisgazda Tildy Zoltán vezetésével, a kommunistákkal és a szociáldemokratákkal kiegészülve. A kommunisták ráadásul megkapták a kulcsfontosságú belügyi tárcát is, amely a rendőrség és a titkosszolgálatok miatt bírt kiemelt jelentőséggel. Korábban nem említettük, de Péter Gábor vezetésével ekkoriban már javában működött az ÁVO elődjének tekinthető Politikai Rendészeti Osztály (PRO). Összességében nézve a FKGP 7, az MKP-SZDP 3-3, míg a Nemzeti Parasztpárt 1 tárcát kapott.

Felmerül a kérdés: abszolút többségük ellenére miért döntöttek úgy a kisgazdák, hogy folytatni kívánják a koalíciós kormányzást? Ennek egyik okaként a szovjet hadsereg jelenlétét, valamint a SZEB elnökének, Vorosilov marsall befolyását szokás megnevezni.

Nem mellesleg: 1945 után Sztálin nem mindenhol engedélyezett szabad választást, és több országban a kommunisták szinte rögtön átvették a hatalmat (Magyarországon ez 1948 után valósult meg).

A másik lehetséges ok a kisgazdák kompromisszumos szándéka lehetett. Tildy Zoltánék feltehetőleg bíztak a mielőbbi békekötésben és a szovjet csapatok kivonulásában - innen nézve pedig valóban ésszerűnek tűnt a koalíciós kormányzás folytatása.

Az új kormány 1946 elején döntött az államformáról, és bár korábban felmerült a királyság folytatásának lehetősége is, a parlament végül a köztársaság mellett szavazott. Emellett a parlament közfelkiáltással Tildy Zoltánt választotta az ország köztársasági elnökévé. Így aztán 1946. február 1-én az új kormányfő, Nagy Ferenc 1918 őszéhez hasonlóan a parlament lépcsőjén jelentette be a második Magyar Köztársaság megalakulását, amit több százezren ünnepeltek.

Képek: Wikipedia Commons; Fortepan

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.