Az utolsó Tarpataky báró – Huszti Péter 80. születésnapjára
Királyként láttam először élőben valamikor 1991 decemberében. Lear sokadik királyszerepe volt, de valahogy az előadást nem tettem el a felejthetetlen emlékeim közé. Szerencsére akkor Huszti Péter már szinte családtagként ismertem, hisz köszönhetően a magyar a magyar film aranykorának, szinte minden filmjében és tévéfilmjében láttam. A kilencvenes években aztán színházi alakításait és rendezéseit is. Mellette évekig rektorként vezette a Színház- és Filmművészeti Főiskolát is, otthon pedig próbált jó apjuk lenni kamaszodó fiainak. Sehol sem vallott szégyent, de feleségével, az egyik legizgalmasabb és legszeretetreméltóbb magyar színésznével, Piros Ildikóval együtt azt is tudta, mikor kell abbahagyni. Huszti Péter ma ünnepli a 80. születésnapját.
Szerencsés fickó, hisz látszólag ugyan nagyon rossz időben, Magyarország német megszállása idején született, de eszmélése és első színészi lépései már a hatvanas évekre estek, amikor legendás színházi társulatok működtek Budapesten, s aranykorát élte a film és a televízió is. Előbbi szakmai elismertséget, utóbbiak hallatlan népszerűséget biztosítottak a számára. Még a Rákóczi Ferenc Gimnáziumban Hendel Péterként eljátszhatta a gimnáziumi színkörben Bánk bánt, amelyet Várkonyi Zoltán is látott, s nem is lehetett kérdés, hogy a színészi pályát választja.
Bár végül nem Várkonyit és a Vígszínházat választotta, hanem az Ádám Ottó és Lengyel György fémjelezte Madáchot (ez volt akkoriban Budapest másik meghatározó társulata), de Várkonyi azért csak látszólag sértődött meg rá. Szerepet kapott A kőszívű ember fiaiban, majd jó tíz évvel később Várkonyi ki másra is bízta volna Berend Iván gyakorlatilag egy tömbből kifaragott (Jókai második) aranyemberét, Berend Ivánt a Fekete gyémántokban, mint rá. Természetesen, ahogy Várkonyinál megszokhattuk, a legkisebb szerepeket is igazi állócsillagok alakították Szabó Sándortól Márkus Lászlón át Tolnay Kláriig, filmbéli szerelme pedig színházi kolléganője, a rozsnyói Sunyovszky Sylvia volt. De ekkor, 1977-ben Huszti már egy ország kedvence volt. Sok-sok filmben játszott főszerepet, Keleti Márton két filmjében is főszereppel lepte meg, s bár a Tizedes ,meg a többiek folytatásának szánt Változó felhőzet nem lett újabb kasszasiker, a Fuss, hogy utolérjenek című bűnügyi komédia, amelyben Pécsi Sándor búcsúzik a földi jelenléttől, annál inkább.
De eljátszotta a mártír kommunista ellenállót, Ságvári Endrét is a Harminckét nevem volt című Keletii-opusban. Ezeknél is nagyobb ismertséget hozott a televízió, amelyet akkoriban még kalákában néztek az emberek. Ugye, sokan emlékeznek még Létai Gézára az Őrjárat az égen című propaganda-filmből. Nem vicc, ő maga írta meg életrajzi könyvében, hogy későbbi repülős útjai során nem egyszer meghívták a pilótafülkébe, ahol megtudhatta, bizony, nem egy pilóta választotta miatta ezt a nem hagyományos foglalkozást. Vagyis a film bőven elérte a célját. De dolgozhatott Szinetár Miklóssal is, aki előbb Ádámot bízta rá Madách halhatatlanjában (Éva Moór Marianna, Lucifer Mensáros László volt), de szerepelt a Csárdáskirálynőben is egy karót nyelt osztrák kapitány szerepében. Sok filmes alakítása közül személyes kedvencem mégis az Illés Endre regényéből készült Naplemente délben című film volt, amelyben egy halálos beteg zeneszerzőt játszik, s mit adott Isten, a filmforgatás során őt is súlyos betegség támadta meg. A film főhősével ellentétben ő túlélte.
Gyorsan kiderült számára, a Madách jó választásnak bizonyult, hisz Ádám Ottóval annak távozásáig egy húron pendültek. Ahogy Lengyel Györggyel, Vámos Lászlóval és sokáig Kerényi Imrével is. „Király, császár leszek, meglásd!” – mondja Peer Gynt az anyjának, s amikor Huszti ezeket a mondatokat színpadon is elmondhatja előadásbáli anyjának, Psota Irénnek, bizony már királyok és jelentékeny figurák egész sorát eljátszhatta. Kiss Manyi mellett Bodnárné fia lehetett, de volt Zsigmond császár Háy Gyula Isten, császár, paraszt című darabjában, ahogy nem maradhatott ki az életéből Hamlet sem. A Madáchban legnagyobb sikerét mégis egy különösen értelmezett Othellóban aratta, amelynek igazi főszereplője nem a címszereplő (akit Bessenyei Ferenc alakított), hanem Jago, vagyis a kortárs figurát adó Huszti volt, s ki más is kaphatta volna abban a társulatban Cyrano szerepét, aki magát kigúnyolta, de másnak ugyanezt már nem tűrte el. Emlékszem, első igazi nagy „rádiós” színházi élményem vele kapcsolatban a Mégis kinek az élete? című amerikai kortárs dráma volt, de otthonosan mozgott Arthur Miller, ahogy Molnár Ferenc világában is. IV. Bélát Szabó Magda két kortárs darabjában (A csata, A meráni fiú) is eljátszotta.
S idővel tanított a Színművészetin, két ciklusban rektor is volt, járta a világot, s megpróbálkozott a rendezéssel is. Pályáját, ahogy a magyar színházi életet is alaposan megviselte a rendszerváltás, amikor a pénz uralt el mindent, s szeretett színházából is zenés színház lett. De ő ebben is a legmagasabb nívót képviselte. A vörös malom, Beszterce ostroma, Isten pénze vagy Tevje a Hegedűs a háztetőnben. Közben a Madách Kamarában több sikerdarabot is megrendezett, személyes kedvencem a Teaház az augusztusi holdhoz című szellemes, könnyed bohóság volt. De amikor elérte a nyugdíjkor-határt, ott hagyta a Madáchot, s nyugdíjba vonult. Persze, ezzel még nem búcsúzott el végleg a világot jelentő deszkáktól, az Operettben elvállalta báró Tarpataky szerepét a Csókos asszonyban. S elnézve a mai felhozatalt, a hozzá hasonló kaliberű színészek vészes megfogyatkozását, szomorúan kell megállapítanom, egy ideig biztosan ő volt az utolsó Tarpataky. Rendezőként Molnárral búcsúzott, a József Attila Színházban rendezte meg az Üvegcipőt, amelyben egykori szerepét Sipos urat Nemcsák Károlyra bízta. Nagyon szerethető, nézőbarát, üzembiztos előadás volt.
Huszti Péter tudja, hogy a színház a pillanat művészete, ahogy lemegy a függöny, az élmény már csak az emlékeinkben él tovább. Tollat ragadott hát, s s „újraélve” gazdag pályáját, megírta azt (Srác a kakasülőn, Férfikor hajnalán, Köszönöm, Prospero!), de nem feledkezett meg legendás pályatársairól (Kik vagytok, hé!) sem, míg az ő szakmai pályáját nemrég Gajdó Tamás vázolta fel.
Boldog születésnapot!
