Az olvasókért, a könyvekért
Rövidesen fennállásának 25 évfordulóját ünnepli a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesülete (SZMKE). Az 1999-ben alapított szakmai fórum egyben a szlovákiai magyar könyvtárosok érdekképviselete. Elnökével, Tegdes Egyházi Dórával beszélgettünk a szervezet, illetve a könyvtárak időszerű kérdéseiről.
A Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesülete szakmai találkozókat és képzéseket szervez, képviselői konferenciákon vesznek részt itthon és Magyarországon, de voltak már szakmai találkozókon Erdélyben és Horvátországban is.
Mekkora szervezetről van szó?
107 aktív tagunk van országszerte, Pozsonytól Ágcsernyőig, mindenféle típusú könyvtárakból: községi, városi, megyei, speciális és iskolai könyvtárakból, illetve vannak olyan tagjaink is, akik nem könyvtárosok, de támogatják a tevékenységünket. Én harmadik éve látom el az elnöki tisztséget, azelőtt három évig alelnök voltam.
Egyik fő feladatuk a továbbképzések szervezése.
Valóban, folyamatosan szervezzük a képzéseket, hogy minden szakmabeli naprakész legyen. Az idén volt több képzésünk, például Zétényben vagy Királyhelmecen, illetve szeptemberben rendeztük meg szakmai napunkat Kassán, Egy hajóban címmel. Valójában ez egy háromnapos rendezvény volt, előadásokkal és workshopokkal, valamint öt könyvtárban is látogatást tettünk. Emellett szakmai konferenciákon is voltunk, részt vettünk a Magyar Könyvtárosok Egyesületének vándorgyűlésén, Tatabányán, és a Kárpát-medencei Könyvtárosok Konferenciáján, Csongrádon. Októberben voltam Marosvásárhelyen, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének gyűlésén, ahol bemutattam a 2019-es, a többségében magyarlakta szlovákiai települések könyvtári helyzetét feltérképező kutatásunkat, annak módszereit és eredményeit.
Milyen eredményeket hozott a kutatás?
Az eredmények alapján kimondható, hogy könyvtáranként eltérő a helyzet, de többnyire sehol nem túl jó. Például az iskolai könyvtárak helyzete elég szomorú.
Minden iskolában helye lenne egy könyvtárnak.
Ha van, nem nagyon használják, a vezetését pedig jellemzően „rásózzák” egy-egy pedagógusra, akinek nincs könyvtári végzettsége. Szlovákiában nem ismeretes a könyvtárostanár szakma, de például Magyarországon egyetemen lehet végezni ilyen szakot. Egy-két olyan iskoláról tudunk, ahol kifejezetten könyvtári oktatás zajlik, illetve az iskolai könyvtár tényleg segíti a tanulást.
A falvakban járnak még könyvtárba az emberek? Már ahol van könyvtár…
A községi könyvtárak legtöbbje passzív „üzemmódban” működik, benne vannak a szlovákiai könyvtárak jegyzékében, de nincsenek rendezvényeik, sokszor könyvtárosuk sem, a könyvek ott porosodnak a polcokon. Egy fokkal jobb helyzetben vannak azok a községek, ahol van könyvtáros, van heti néhány órás nyitva tartás, de általában itt sem szakemberek dolgoznak. Ebben a kategóriában van némi javulás, az elmúlt években újraélesztettek néhány községi könyvtárat. Ehhez az kell, hogy a polgármester azt mondja, ő ebbe hajlandó energiát, pénzt, humán erőforrást fektetni. Sajnos ez még mindig kevés településen van így. A városi könyvtárakban leginkább az a gond, hogy nem a lakosság arányának megfelelően vannak magyar, illetve szlovák nyelű könyvek, rendezvények.
Ha a könyvtár elszlovákosodik, az is felgyorsítja az asszimilációt.
De vannak jó példák is, Rimaszombatot vagy Komáromot említhetném. Az ismertetett kutatás anyaga fent van a weboldalunkon, ahol a működő, aktív könyvtárak jegyzéke is megtalálható.
Mi a helyzet a szakképzéssel? Hol képzik a magyar könyvtárosokat?
Szlovákiában nincs magyar nyelvű könyvtárosképzés, és még a szlovák nyelvű is eléggé visszaesett. Próbáljuk ezt az űrt kitölteni a képzéseinkkel, amelyek jelenleg egynaposak, és igyekszünk legalább évente egyszer a nyugati, a középső és a keleti országrészbe is eljutni velük. Gondolkodunk, hogy milyen formában lehetne ezt bővíteni. Ez nem egyszerű, pedig naprakésznek kell lenni. A kor megköveteli, hogy a hagyományos könyvtártudományi szakismeretek mellett könyvtárosaink a digitális, elektronikus világban, az online adatbázisok között is el tudjanak igazodni.
Ezek szerint tehát az utánpótlás akadozik, a könyvtárosi is az elöregedő hivatások közé tartozik.
Sajnos nagyon is így van. Az utánpótlás kérdésével is foglalkozni kellene. Ötleteink vannak, de eddig előnyt élvezett az, hogy a jelenlegi tagságunkat megerősítsük, stabilan tudjuk tartani egy bizonyos szakmai szinten, hogy aztán lehessen mire építeni. Amint lesznek anyagi és szellemi erőforrásaink, elkezdhetünk foglalkozni az utánpótlással.
Elnökként milyen célkitűzései vannak?
Januárban tisztújítás lesz. A jelenlegi elnökség tagjai szeretnék folytatni a munkát, de nyitottak vagyunk. Várjuk azok jelentkezését, akik szeretnének aktívabban bekapcsolódni az elnökség munkájába. Kassán volt a közgyűlésünk, a résztvevők nagyon pozitívan értékelték az elmúlt három évet, mert sok rendezvényünk és sikeres pályázatunk volt. Ezt szeretnénk tovább folytatni és rengeteg új ötletünk is van. Az egyes képzéseken, szakmai napokon való részvétel azt mutatja, hogy egyre többen és egyre aktívabban kapcsolódnak be ezekbe. Örülünk, ha a tagok érdemesnek tartják a rendezvényeinket.
A jövőben az iskolai könyvtárosok képzésére szeretnénk súlyt helyezni.
Emellett természetesen a többieket is folyamatosan ellátjuk aktuális információkkal, rendszeresen szervezünk számukra is tanfolyamokat. Szeretnénk bővíteni az együttműködést országhatáron belül és kívül. Úgy látom, jó úton vagyunk, ezen szeretnénk haladni tovább.
