2025. március 5., 12:08

Az ezermester matematikus

A 250 esztendeje született Bolyai Farkas (1775–1856) a legnagyobb magyar matematikusok egyike volt. Zseniális fia, Bolyai János (1802–1860) sem halványította el érdemeit, mivel édesapjának jó néhány olyan felfedezése volt, amivel – jóllehet később ezeket külföldön másoknak tulajdonították – új irányt mutatott a matézis (matematika régiesen – a szerk. megj.) terén.

Bolyai Farkas
Fotó: A szerző archívuma

De most nem erről szeretnék írni, mert ez a tudós – akit diákkori barátja és levelezőtársa, Carl Friedrich Gauss (1777–1855), a „matematikusok fejedelme” nemes egyszerűséggel zseninek nevezett – az élet számtalan területén jeleskedett. Tanítványai a marosvásárhelyi kollégiumban is inkább műszaki dolgokat tanultak tőle a matematika és fizika mellett, vagy inkább helyett. Sokoldalúságát már kortársai is nagyra tartották – kivéve talán János fiát, aki gyakran szóvá tette, hogy édesapja szétforgácsolja vitathatatlan tehetségét és gyakran semmiségekkel bíbelődik, ahelyett, hogy egy nagyszabású matematikai művet alkotna.

Mégis mik lehetettek ezek a „semmiségek”? Kiváló muzsikusi adottságai voltak, fia ezeket és matematikusi tehetségét örökölte. De az, hogy Székelyföldön Bolyai Farkas kemencéi és újszerű kályhái igencsak keresettek voltak, az már János számára érthetetlen volt. Egyebek mellett ezt jegyezte fel: „Nagy kár, hogy célszerűtlen, haszontalan szerekre, erőmívekre annyi időt s pénzt vesztegetett.” Pedig ezek a csodálatosan megtervezett „kályhaszerkezetek” egyaránt szolgáltak több helyiség kifűtésére, sütésre-főzésre, aszalásra és egyéb célokra. Lényeges eleme egy pléhcső volt, amelynek egyik vége a kéménybe, a másik egy szellőztetendő helyiségbe vezetett és sikeresen kiszippantotta a rossz levegőt onnan.

Ezt a berendezést a borpincék gázmentesítésére is ajánlotta, amikor a sok mustgáz felgyülemlett a hordók körül. Mindennek tetejébe a derék matematikaprofesszor kénytelen volt ezeket a kemencéket saját maga megépíteni, mivel az akkori mesteremberek erre képtelenek voltak. A „közjó szolgálatában” így sok idejét kellett az efféle munkákra áldoznia.

Bolyai Farkas
Fotó:  A szerző archívuma

Művelte kis gazdaságát, sikeresen megoldotta a vízelvezetés és az öntözés problémáját. Állatait maga gyógyította, sőt tanítványait és ismerőseit is tanácsokkal látta el ezen a téren. A diákok maguk is többnyire falusiak voltak, így a matematikai, a fizikai és a kémiai tudás mellett ezeket a gyakorlati ismereteket is elsajátíthatták tőle.

Bolyai Farkas egyébként hipochonder volt. Ezért is tanulmányozta a különféle gyógymódokat, vizsgálta a gyógynövények alkalmazási lehetőségét, sőt maga keverte össze azokat az elixíreket és porokat, amelyeket önmagán próbált ki először. Hogy nem ártottak neki, azt az is bizonyítja, hogy 81 évesen halt meg. A patikusoknak is jutott a szerekből, és ők ezeket hasznosaknak találták. És ha már a növényeket említem, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az erdészeti szakirodalomba is beírta a nevét újszerű erdőművelési és -telepítési elképzeléseivel.

Maga említi valahol, hogy az emberi test titkai is izgatták. Amikor alig húsz évnyi házasság után elhunyt első felesége (János édesanyja), maga végezte el a holttest boncolását!

Végezetül essen szó Bolyai Farkas irodalmi munkásságáról is. Az 1810-es években féltucatnál is több színművet és történelmi drámát írt, az egyiket például beküldte arra a pályázatra, amelyen Katona József is szerencsét próbált Bánk bán című tragédiájával. Sokat mondó egyébként, hogy tisztában volt ezeknek a műveknek a hibáival is. Élete vége felé előszeretettel írt nekrológokat versben vagy prózában. Időnként jeles külföldi szerzők műveit is magyarra fordította, bár nem ragaszkodott szigorúan az eredeti szöveghez, sőt olykor a saját gondolatait is belecsempészte a szövegbe.

Megjelent a Magyar7 2025/8. számában. 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.