2025. május 28., 16:27

Az elmaradt főpróba és a felpofozott világosító

Somlay Artúr (1883–1951), a magyar színjátszás legendás alakja ifjú korában gyakran eltűnt otthonról, hogy különböző vidéki színtársulatokhoz csatlakozva teljesüljön nagy vágya: sikeres színész legyen. Katonatiszt édesapja egy ideig utánament és hazavitte, de a sokadik „ellógás” után feladta és beletörődött a megváltoztathatatlanba. 

 

Somlay Artúr

A színiiskolát elvégezve egy-egy évadot különböző vidéki társulatoknál töltött – Pozsonyban és Kassán is játszott –, végül a fővárosban vetett horgonyt, de itt is több társulatnál megfordult, a legtovább (1908–1921 között) a Nemzeti Színház tagja volt. A színidirektorok tisztában voltak a tehetségével, de azzal is, hogy nagy türelemre van szükségük, ha Somlayt szeretnék „kordában tartani”. 

Egyszer például a Doktor Szélpál Margit című darab főpróbáján leszólt a nézőtéren ülő kritikusoknak, akik hangosan beszélgettek. Ezért fegyelemsértés miatt a „színházi bíróság” elé kellett állnia. Végül felmentették, miután elismerte a vétségét, de közölték vele: ha még egyszer ilyesmit követ el, a büntetés nem marad el. A következő eset 1907. október 23-án történt, amikor Somlay a Magyar Színházban először lépett fel, történetesen Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regénye alapján készült színpadi feldolgozásban. Akkoriban az volt a szokás, hogy délelőtt tartották a nyilvános – főleg a sajtó képviselőinek szánt – főpróbát, este pedig a bemutatót. 

Fél órával a délelőtti főpróba előtt Beöthy László direktornak a színházi szolga egy levelet adott át. Somlay Artúr volt a feladója, aki udvarias bocsánatkérések közepette tudomására hozta, hogy lemondja a délelőtti fellépését, mert egy nap kétszer nem tudná ugyanazt a szerepet eljátszani. Azt is jelezte, ha este megbukik, akkor golyót röpít a fejébe. Ez nem volt hatásvadász fenyegetés, Beöthy is tudta, hogy ezt komolyan gondolja. Így kénytelen volt kiállni a színpadra és bejelenteni, hogy a főpróba elmarad. Az esti bemutatón aztán Somlay egyszerűen elkápráztatta a közönséget a játékával. A darab csúcspontja az volt, amikor Dorian Gray – szerepe szerint – leszúrja a barátját. Ezt olyan átéléssel játszotta, hogy egy korabeli beszámoló szerint „a felvonás után a színész ájultan vágódott végig a kulisszák mögött. Úgy kellett fellocsolni. És a közönség csodálatosképpen melléje állott. A felvonás után tizenötször szólították a lámpák elé.”

A következő eset már másfél évtizeddel később, 1923 októberében történt, ugyancsak a Magyar Színházban. A társulat Molnár Ferenc A vörös malom című darabját mutatta be. A szerző ragaszkodott ahhoz, hogy újszerű díszleteket tervezzenek és a világítás meg a különböző hatáselemek is eltérjenek a hagyományosoktól. A színház számára ez nem kis gondot okozott, mivel ilyen „modern” eszközei még nem voltak, így Somlay már a próbák során is sokszor bosszankodott. A „baleset” azonban a bemutatón következett be: a technika, elsősorban a világosítás olyan helyzetet teremtett, amely tönkretette Somlay jelenetét. Ez annyira feldühítette, hogy a közönség szeme láttára előrángatta a világosítót és felpofozta, majd kirohant a színházból, ahová csak tíz év után tért vissza. 

Az incidensnek híre ment, és a színházigazgatók többsége nem hívta őt szerepelni. A Somlay körül kialakult csendet a Városi Színház akkori vezetője, Sebestyén Géza (1878–1936) igyekezett megtörni. Elküldte Somlaynak a Fekete gyémántok című Jókai-regény színpadi változatát. Levelet is mellékelt a küldeményhez, ebben ez állt: „Kedves Árgyil, nagyon szeretném, ha az ide mellékelt darabban eljátszanád nálam a Berend Iván szerepét. Ha vállalod, az anyagiakra nézve majd megegyezünk. Ölel szeretettel Géza. Utóirat: itt küldöm egyúttal a fővilágosítómnak a fényképét, hogy megfelel-e Neked.”

Megjelent a Magyar7 2025/20. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.