Az éjszakai távirat
Katona Lajos (1862–1910) a magyar néprajztudomány egyik úttörője volt, aki ezen kívül a középkori magyar irodalom történetével, elsősorban a kódexek filológiai és szövegkritikai vizsgálataival foglalkozott, sőt még színikritikákat is írt.
Több folyóiratnak volt alapítója és szerkesztője, de rendszeresen publikált a Pesti Naplóban, irodalmi, nyelvészeti és egyéb szakfolyóiratokban.
Egyik lapjának indulásakor így foglalta össze célkitűzéseit: „
Életét rövidre mérte a sors, mindössze 48 éves volt, amikor a halál elszólította. Világéletében betegeskedett, már fiatal korától gyenge szíve kínozta, ennek ellenére fáradhatatlanul dolgozott: nemcsak kutatott és cikkeket, könyveket írt, hanem élete végéig különböző középiskolákban oktatott, sőt egyetemen is előadott. Szép hosszú mondatokban fogalmazott, de mindig nagyon pontosan és fölösleges sallangok nélkül. Hallgatóságának persze oda kellett figyelnie, és csak a problémák iránt komolyan érdeklődők élvezték igazán a magyarázatait.
Mindezek ismeretében talán meglepő, hogy baráti társaságban, borozgatás közben szellemes, sőt sziporkázó társalgó volt, aki időnként még furfangos találós kérdésekkel is szórakoztatta a többieket. Egyszer például feltette a kérdést: „Mi a különbség egy szilvamag és a Gellérthegy között?” Persze senki sem tudta, így Katona maga válaszolt: „A szilva magja hegyes mag, a Gellérthegy pedig magas hegy.” Egy másik feladványát egy papírszeletre írta: „hó-ú”, majd megkérdezte: „Vajon ez mit jelenthet?” Mindenki erősen elgondolkodott, majd meglepődött, amikor Katona elmagyarázta: „Egyszerű a dolog: a hó fehér, az ú pedig nem ű. Azaz: fehérnemű.”
Katona Lajos egy-két cikkét időnként elfektették vagy visszautasították. Legtöbbször túl terjedelmesnek vagy igényesnek tartották, de előfordult, hogy kritikus hangvétele miatt nem merték közreadni a szerkesztők.
Így mindig nagyra értékelte, ha felkérték egy tanulmány megírására. Egy alkalommal Medveczky Frigyes (1855–1914) filozófus, egyetemi tanár „rendelt” tőle egy írást. Róla feljegyezték, hogy nagyon körülményeskedő ember volt, aki mindig „túlbiztosította” magát. Nemcsak szóban kérte fel a szerzőt, hanem egy idő után levélben emlékeztette a feladatra, végül még táviratot is küldött, közvetlenül a határidő lejárta előtt. Katona Lajos először végighallgatta a hosszasan előadott felkérést, és miután megígérte, hogy megírja a cikket, két héttel később levelet kapott, amelyben Medveczky emlékeztette a dologra. Katona Lajos maga is levelet küldött és megerősítette, hogy nem feledkezett meg az ígéretéről. Mindez azonban nem volt elég, mivel egy nappal a határidő lejárta előtt táviratot kapott a következő szöveggel: „Kérlek, ne feledd el, hogy holnapra ígérted a cikket!” A táviratot azonban elég későn, nem sokkal éjfél előtt kézbesítették, ami először felbosszantotta Katonát, majd elhatározta, hogy megtréfálja a filozófust. Felöltözött, és elballagott abba a távíróhivatalba, ahol éjszakai ügyeletet is tartottak. Feladott egy „sürgős” jelzésű telegramot egy nagyon tömör üzenettel: „Meglesz.” Nem tudjuk, hogy a címzett mit szólt ahhoz, hogy éjfél után felzörgették. Viszont tény, hogy ő volt az, aki emlékbeszédet tartott Katona Lajos fölött a Magyar Tudományos Akadémián.
Megjelent a MAGYAR7 45. számában.
