A zsidók története
Josephus Flavius (i.sz. 37 k.–100 k.), akit eredetileg Joszéf ben Mattitjáhunak hívtak, zsidó történetíró és hadvezér volt, aki fiatal korában a rómaiak ellen harcolt.
Később Vespasianus, majd Titus császár kegyeltje lett és Rómában élt haláláig.
Ezekben az évtizedekben (70–90 között) írta meg fő művét, A zsidók történetét, amelynek első tíz könyve lényegében az Ószövetség egyfajta elmesélése, a tizenegyedik könyv a zsidók babiloni fogságból történt szabadulásáról szól.
A művet záró huszadik könyv Domitianus császár (51–96) uralkodásának kezdeti éveivel zárul, amelynek már ő is részese volt. A mű manapság azért tűnik időszerűnek, mert a nemrég kitört izraeli–palesztin háborúban a Hamasz terroristái egyrészt vitatják a zsidók ősiségét az általuk benépesített területen, másrészt teljes kiirtásukat tűzték ki célul.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/43. számában.
