A tatárjárás kalandora
Ez az alcíme annak az érdekfeszítő tényfeltáró könyvnek, amelyet egy 1956-ban Angliába menekült magyar, Rónay Gábor írt. Főhőse egy sokáig név szerint nem ismert angol szerzetes, akit hazájából száműztek, miután királyát, Földnélküli Jánost „elárulta”.
Kalandos élete során előbb a Szentföldön járt, ahol a magyar keresztesektől magyarul is megtanult, majd egészen a Mongol Birodalomig vándorolt, ahol tolmácsként és afféle Európa-szakértőként szolgálta Batu kánt.
A krimibe illő nyomozás eredményeként Rónay kiderítette, hogy ez a férfi IV. Béla udvarában is járt, hogy rávegye a behódolásra,
majd közreműködött abban a dezinformációs hadműveletben is, amely során a „tatárok” – a királyi pecsét birtokában és IV. Béla nevében – felszólították a magyar urakat, hogy ne harcoljanak ellenük és akkor nem esik bántódásuk. Ez persze hazugság volt. A szerzetes, akiről kiderült, hogy a neve Róbert volt, végül árulásáért elnyerte méltó büntetését: a tatárok ellen szerveződő keresztény hadak Bécs közelében foglyul ejtették, majd 1243-ban kivégezték.
Megjelent a Magyar7 hetilap 20. számában.
