A rettenthetetlen színésznő
Jászai Mari (1850–1926) az egyik legnagyobb magyar színésznő, aki elsősorban a tragikus sorsú hősnők megformálójaként nyújtott feledhetetlen alakításokat. Igen mélyről indult, édesanyja korán meghalt, nyolc árvát hagyva ácsmester férjére, aki nagyon szigorúan bánt gyermekeivel. Mindezt tetézte a családhoz költözött mostoha, aki még hergelte is élettársát.
A kis Mari már ötévesen elkerült a szülői háztól, éveken át szolgálóként igyekezett eltartani magát. Rettenetes körülmények között élt, miközben a csekélyke szabad idejében könyveket olvasott. A győri orsolyitáknál végezte az elemi iskolát, ahol egy alkalommal verset szavalt az iskolai ünnepi rendezvényen. Itt hallotta őt Simor János győri püspök, aki a zárda főnökasszonyának megjegyezte, hogy ez a gyermek tehetséges.
Számos férfi volt az életében, köztük Reviczky Gyula (1855–1889), a fiatalon elhunyt tehetséges költő, de házasságot csak egy Kassai Vidor (1840–1928) nevű komikussal kötött 1869-ben, ami nagy tévedésnek bizonyult, mert férje egyáltalán nem támogatta felesége színésznői ambícióit és 1871-ben el is váltak.
Jászai Mari fokozatosan az egyik legnagyobb magyar színésznő lett, akit a közönség és a kritika is ünnepelt. Testvéreit igyekezett maximálisan támogatni, de Ignác nevű öccse, aki törvényszéki hivatalnokként dolgozott, az alkohol rabja volt. 1908. szeptember 4-én a színésznő éppen egy drámaíróval egyeztetett a szerző legújabb darabjának a hősnőjéről, amikor megszólalt a bejárati csengő. A cseléd ajtót nyitott, a látogató Ignác volt. Ittas állapotban egyensúlyozott a bejárat előtt és majdnem hasra esve lépett Mari lakásába. A drámaírót nagyon kényelmetlenül érintette a kínos jelenet, ezért gyorsan vette a kalapját és elköszönt. Ignác arrogáns hangon támadt a nővérére, állítólag azt nehezményezve, hogy közös bérházuk egyik lakója – Jászai Mari nagyvonalúságának köszönhetően – nem fizette be az éppen aktuális lakbért, pedig neki nagy szüksége lenne arra a pénzre.
A színésznő megpróbálta kitessékelni öccsét a lakásból, mire ő pisztolyt rántott és már-már meghúzta a ravaszt, de Jászai Mari kilökte az ajtón, a cseléd pedig rendőrt hívott. A rendőrségen Ignác azt állította, hogy nővére megütötte és ő ugyan pisztolyt rántott, de nem állt szándékában lőni. Jászai Mari ugyanakkor elmondta, hogy öccse csak kitalálta a bérházról szóló történetet, ez ugyanis nem felel meg a valóságnak, mivel nincs is ilyen. Végül arra kérte a hatóságot, hogy ne büntessék meg a szerencsétlen férfit, akit egyébként is eléggé ver a sors. Mint hozzátette: talán rádöbben, hogy jó útra kell térnie és végre talpra áll.
Sajnos nem ez történt. Ignác néhány nappal később kijelentkezett a bérelt szobájából, azt állítva a főbérlőnek, hogy kórházba megy a szíve miatt. Íróasztalát és az ágyneműjét elküldte egy kocsmárosnak, akinek bizonyos összeggel tartozott, a ruháit pedig a főbérlője vette meg. Ezt követően távozott és napokig senki sem tudta, merre járt. Utólag kiderült, hogy maradék pénzét különböző kocsmákban italra költötte, közben igen botrányosan viselkedett. Végül a Rákosrendező pályaudvaron egy tehervonat elé vette magát és azonnal meghalt.
