A polihisztor tudós és feltaláló
Évtizedekkel ezelőtt szinte naponta megfordultam a pozsonyi Mihály utcában, ahol egy nagy választékot kínáló magyar könyvesbolt működött. Az utca túloldalán, az üzlettel szemközt áll a Segner-kúria épülete, amely a Stájerországból a 17. század elején a Pozsony melletti Szentgyörgyre menekült Segner családé volt.
Már akkor felkeltette az érdeklődésemet a ház egykori lakója, Segner János András természettudós, matematikus, orvos, feltaláló, egyetemi professzor, akit persze a szlovák köztudat Jedlik Ányosunkkal együtt egy „kis nemzet nagy fiaiként” igyekszik prezentálni.
Bár az 1704. október 9-én Pozsonyban (vagy Szentgyörgyön?) született Segner német nemzetiségű volt, a középiskolát Pozsonyban és Győrben végezte, majd Debrecenben, a Református Kollégiumban is eltöltött egy évet. Pozsonyba visszatérve a jénai egyetemre ment, ahol 1730-ban fejezte be felsőfokú tanulmányait.
Az orvostudomány mellett matematikát és fizikát is hallgatott. Később mindhárom területen sikerült maradandó, sőt Európa-szerte elismerést kiváltó eredményeket elérnie. Már egyetemi éveiben több jeles dolgozatot közölt a fizika és a matematika területéről, de egy orvosi témájú, sok kémiát felvonultató disszertációjáért megkapta az orvosdoktori címet.
Németországi stúdiumait befejezve visszatért a hazájába. Előbb Pozsonyban praktizált, majd 1731 tavaszán Debrecenbe hívták meg városi orvosnak. Viszonylag szép fizetést, ellátást, lakhatást biztosítottak neki. Meg is voltak vele elégedve, de ő fél év múlva elköszönt a várostól, mert Jénában egy ifjú hölgy, egyik professzorának a lánya várt rá, akit feleségül kívánt venni.
1735 nyarán lehetősége adódott, hogy a nagy hírű göttingai egyetemen tanítson, ezért családostól átköltözött Göttingenbe, ahol húsz évig működött. Ő alapította a város csillagvizsgálóját, mert ez a tudomány is érdekelte. Idővel polgárjogot szerzett a városban, házat is épített magának, ami nem minden professzornak adatott meg.
El kell mondani, hogy Segnert tisztelték ugyan, de nyers, szókimondó modora miatt nem mindenki kedvelte, és kollégái között is több haragosa lett, miután hibákat talált egyik-másik közleményükben. Másrészt a Magyarországról érkezett hallgatókat, látogatókat mindenben segítette, sőt még azt is sikerült elintéznie, hogy gimnáziumi tanára, Bél Mátyás Göttingenben tanuló fia kényszerházasságát (teherbe ejtette az egyik professzor lányát, és ezért oltár elé kényszerítették) semmissé nyilvánítsák.
Ezek természetesen csak epizódok egy kiváló tudós életében, hiszen az oktatás mellett elsősorban a tudomány művelése volt számára a legfontosabb. Jó barátságba került a kor egyik legnagyobb matematikusával, Leonhard Eulerrel (1707–1783), aki műveiben gyakran idézte Segner eredményeit. Épített is rájuk, például a folyadékok és a merev testek mechanikáját leíró Euler-egyenletek megfogalmazásánál.
Hosszan sorolhatnánk földink érdemeit, de mindenképpen meg kell említenünk a vízturbinát (közismert nevén Segner-kerék), amelynek a prototípusát ő készítette el, sőt egy malomban üzembe is helyezték az általa kiötlött elv alapján megalkotott berendezést. Orvosként új dolgokat fogalmazott meg az emésztőszervek, elsősorban a vastagbél működéséről.
A mezőgazdászoknak is tudott sok okos tanácsot adni. A talajt javítandó azt javasolta, hogy időnként fahamuval szórják meg. Bár pontosan még nem ismerték az összetételét, felismerte, hogy a kén-dioxid alkalmas a gabonavetőmag fertőtlenítésére. Emellett a cukor-, a puskapor- és a szeszgyártás terén is figyelemre méltó dolgokat hajtott végre. 1777. október 5-én Halle városában hunyt el.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/41. számában)
