A párkányi Komp Kávézó
A város ikonikus találkozóhelye. Sokan látogatják a Duna-sétány melletti kávézót, előtte nagy parkolóval, az épület mögött jó fekvésű fesztiválhelyszínnel, ahol nyaranta koktélbár is működik csodás panorámával az esztergomi bazilikára. A vendéglátóhely története se mindennapi. Meleg Annával beszélgetünk, akinek neve már harminchetedik éve fonódik össze a Komp kávézóval.
Érdekes volt az is, ahogy idekerült, helyettesíteni jött, aztán maradt.
– 1986-ban éppen szülési szabadságon voltam, amikor felkértek, nem ugranék-e be helyettesíteni két hétre a vendéglátóhelyre, melyet akkoriban a Jednota szövetkezet működtetett. Amikor letelt, még kértek három hetet. Ebből lett 37 év.
A ´80-as években ez még egy kicsike büfé volt, kis forgalommal a kompkikötő mellett. Általában vámosok és a kompra várók vagy az érkezők tértek be egy pohár sörre, kofolára, hiszen egy órát kellett várakozni az átkelésre. Az utasok sokszor nálunk rakták le az át nem vihető árut.
Olyan hihetetlen estek történtek, hogy ha ezekről a fiataloknak mesélek, csak nevetnek.
A rendszerváltáskor bérbe vettem a helyet, ami könnyen ment, hiszen ráfizetéses volt. Három év után pedig megvettük, elkezdtük fejleszteni, egyre nagyobb, modernebb lett, kinti és benti teraszokkal bővült – kezdi Annika a hely bemutatását.
A 2001-ben megépült Mária Valéria híd átadásával a kompra már nem volt szükség. Ekkor Annika úgy gondolta, és mindenki más is úgy mondta, itt a vége, be lehet zárni! Ám láss csodát, jobb lett, mind valaha.
– A zsidó Nándi bácsi minden nap megivott nálunk egy kávét, segített. Sosem felejtem el a mondását: Annika, csak csöpögjön, mert ha megcsordul, elfolyik. Azóta is ehhez tartom magam. Ahhoz, hogy egy vendéglátóhely jól működjön, szeretni kell az embereket és ki kell alakítani a vendégkört – fejti ki a tulajdonos.
2008-ig nem volt a Duna mellett árvízvédelmi gát. Addig azonban öt árvizet átéltek. 2006-ban volt a legnagyobb, százhatvan centi víz állt a helyiségekben.
– Egy borzalom! Akkor azt mondtam, ha még egyszer árvíz lesz, én befejezem. Ekkor végre megépült a gát. Az árvíz érkezését egyébként mindig előre lehetett tudni. Ha Pozsony és Dévény között hét méter feletti volt a vízállás, akkor teljesen biztos volt, hogy Párkánynál kiönt. Két napunk volt a kihurcolkodásra. Homokzsákokat raktunk le, purhabbal próbáltuk eltorlaszolni a víz útját, mindhiába. Fontos tapasztalat, addig kell a visszahúzódó víz után kisöpörni a helyiségekből az iszapot, amíg nedves, mert különben a hordalék betonná szilárdul. Amíg el nem készült az árvízvédelmi gát, a biztosítók szóba se álltak velem, mondván, aki a Duna-parton épít, az viselje a következményeket – részletezi a tulajdonos.
Annikának jó a tapasztalata a Július Meinl kávéval, és mindig szélesítik a kínálatot.
– fejti ki Annika és hozzáteszi, este hétig tartanak nyitva.
Amíg beszélgetünk, látom, rengeteg fiatal érkezik. A teraszon kisgyermekes anyukák üldögélnek, van itt egy csapat motorosnak kinéző fiatalember.
– Ahogy körbenézek, szinte mindenkit ismerek. Diákok is gyakran betérnek ide csapolt kofolára, amihez megesznek egy szendvicset két euróért, vagy bagettet. Szokták mondani, nálunk „párkányi” árak vannak. Nemrég készült el a homokozó a hintával, nyitottunk fagyizót, ahol kézműves fagylatot kínálunk. Egy pesti cukrászdából kapjuk gyönyörű süteményeinket, amelyek családi vállalkozásban készülnek. Szőgyénből szerzem be a rezgős túrós rétest, amely szinte pillanatok alatt elkel, de jómagam is gyúrok pogácsatésztát, amit helyben frissen sütünk meg. Pénteken és szombaton sokan jönnek Magyarországról, kizárólag azért, mert akkor libamájas ciabattával kedveskedünk a hozzánk látogatóknak. Nyári szezonban pedig majd minden szombaton zenés programokkal várjuk az ide látogatókat a Komp Beachen – részletezi Annika, és nevetve teszi hozzá, neve annyira összenőtt már a Komp kávézóval, hogy sokan csak kompos Annika néven emlegetik.
Érkezésükkel egy időben nyitják a Komp Beachet a kávézó mögötti területen, amely délutántól éjfélig tart nyitva. Szombat, vasárnap átlagosan két-három busz szokott megállni a kávézó előtti parkolóban. Annika elmondja, sok gondjuk volt a parkolóval, mert egy idegen bérelte a területet és fizetős parkolót alakított ki. Ez rossz húzásnak bizonyult a részéről, mert nem nagyon jöttek az emberek a parkolóba, ezért felajánlotta, vegyék át tőle. Át is vették, ők viszont nem kérnek pénzt a parkolásért, mert örülnek, ha az ott parkoló autósok némelyike betér hozzájuk. Hozzáteszi, nem is lenne szívük lezárni ezt a Duna-parti szakaszt, mert a sétány és a látvány mindenkié.
Legtöbbször török és izraeli turisták jönnek. Őket Pestről hozzák buszokkal egy „kirándulás Szlovákiába” út keretében. Lefényképezkednek a bazilikával, s betérnek hozzájuk egy sörre, kávéra, teára. Az is többször előfordul, hogy szétrakják a kávézó körül imaszőnyegeiket, ha éppen itt az ideje.
– Egyszer az idegenvezető azzal a kéréssel keresett meg, van a csapatában egy török színész, aki olyan sorozatokban játszik, amelyeket mifelénk is vetítenek. Ismerjek majd rá „véletlenül”. Mivel semmi jónak nem vagyok az elrontója, rá is ismertem, ő pedig rettentő boldog volt, hogy lám, még egy ilyen messzi országban is felismerik – meséli Annika.
Az elmondottakhoz hozzáteszi, a koronavírus által történt lezárások őket is megviselték, de nyolc alkalmazottjából akkor se bocsátott el senkit. Nagyon jó csapatot alkotnak, nyáron kisegítőket alkalmaznak. Néha Annika is beáll a csapatba, csapol, összeszedi a poharakat.
– Szeretem ezt a munkát, szeretem az embereket és szeretem az ezzel járó pörgést is. Nem is tudnék mást csinálni – vallja a mindig mosolygó tulajdonosnő.
Megjelent a Magyar7 2023/21.számában.
