A magyar operett első nagyágyúja, Huszka Jenő
Szóltunk már a világhírű magyar operett legjelentősebb képviselőiről, Kálmán Imréről és Lehár Ferencről. a Lehárhoz hasonlóan szintén felvidéki kötődésű Szirmai Albertről (Mágnás Miska), de nem szóltunk még a magyar operett első jelentős úttörőjéről, Huszka Jenőről, akinek második felesége, Arányi Mária losonci származású volt, s arról a fiatalon elhunyt zeneszerzőről sem (róla majd legközelebb), aki apai családnevét, a Jacobit Jakabfira magyarosította, hogy mégis a tengerentúlon próbáljon szerencsét, de mire beérkezhetett volna, leukémiában meghalt, így a dicsőséget és a világhírt meghagyta Kálmánnak, Lehárnak és a szintén dzsesszfüggő Ábrahám Pálnak.
A francia és a német operett térhódítása után viszonylag gyorsan megjelent a műfaj magyar nyelvterületen is, bár előbb a népszínmű hódította meg a magyar szíveket, sőt nemcsak a magyar szíveket, nem véletlenül lett nagy szerepe a műfajnak Budapest elmagyarosításában, s ebből is oroszlánrészt vállalt a nemzet csalogánya, Blaha Lujza, ahogy a szintén felvidéki származású, tragikus véget ért Vidor Pál is, aki Fedák Sári „hathatós ténykedésének” következtében, nem látva más kiutat, önkezével vetett véget sikeres pályafutásának és az életének. Az 1867-es kiegyezés és Pest, Buda, valamint Óbuda 1873-as egyesítése után Budapest elindult a rohamos fejlődés útján, pár év alatt világvárossá avanzsált annak minden pozitív és negatív velejárójával együtt. Az addig főleg német ajkú lakosság is gyorsan elindult az asszimilálódás útján, s ennek egyik fő színtere az 1875-ben, a későbbi Blaha Lujza téren felhúzott Népszínház volt.
De a népszínművek és a klasszikus operák (elsősorban a nemzeti opera megteremtőjét, Erkel Ferencet emeljük ki) mellett a bécsi és francia operettek (ifj. Johann Strauss, Millöcker, Offenbach, Hervé) megjelennek az első magyar kísérletek is, még a kiegyezés előtt, 1863-ban mutatják be a Nemzeti Színházban Huber Károly A víg cimborák című zenedarabját. Innen indul a műfaj magyarországi térhódítása, s nemcsak a francia, német vagy angol operettek kerülnek villámgyorsan színre, természetesen magyar átültetésben, hanem megjelennek a műfaj első magyar úttörői is, Erkel Ferenc fia, Lajos, Konti József, Barna Izsó, Szabados Béla, ahogy a pozsonyi Serly Lajos és Czóbor Károly is, de sokáig maradandó művet nem sikerül alkotniuk.
E nagy slágerének címét idézi könyve címében életrajzírója, Arányi Mária is, aki nem mellesleg a második felesége volt, s számunkra azért is kedves, mert a családja losonci származású volt. Huszka apja törvényszéki bíró volt Szegeden, de szabadidejében maga is fuvolán játszott, így legidősebb fia is már gyerekkorában vonzódott a zenéhez. Hegedült, majd zongorán is megtanult játszani, s ahogy a nála hét évvel fiatalabb Kálmán Imre esetében, evidens volt, hogy a jog mellett beiratkozzék a Zeneakadémiára, s a két egyetemet egyazon évben végezte el. Utóbbit Hubay Jenő és Koessler János tanítványaként. Bár kinevezték a Vallási- és Közoktatásügyi Minisztérium díjtalan fogalmazó gyakornokának, ő egy év fizetetlen szabadságot kért, s Párizsban ver tanyát, ahol a Lamoureux-zenekar első hegedűseként működött.
Olyan műveket alkotnak együtt, mint a Gül baba, a Tündérszerelem és a Lili bárónő. A Bob herceg címszerepében tűnik fel az akkor még teljesen ismeretlen beregszászi Fedák Sári, aki pár évvel később a János vitéz című Kacsoh-daljáték címszerepét is eljátssza majd. A Bob herceg meghozza Huszka ismertségét s a magyar operett is kilép a bécsi operettek árnyékából, s amíg Lehár és Kálmán elsősorban Bécsben csinál majd karriert, Huszka marad a magyar operett üdvöskéje.
A Bob herceget a film is gyorsan megtalálja, előbb 1941-ben Kalmár László filmesíti meg Szilassy Lászlóval és a később Losoncon otthonra találó Kovács Katóval a főszerepben, míg a film forgatókönyvét Pacséry László mellett a magyar kabaré egyik alapítója, a Rimaszombatból elszármazott Kőváry Gyula írta. S már itt bizonyítják, hogy az operett mennyire mobilis műfaj, a filmváltozat szövegkönyvének semmi köze az eredeti szövegkönyvhöz, s amíg az Angliában, az 1941-es film egy mesebeli királyságban Luxoriában játszódik, Az 1972-es változat – amely Keleti Márton utolsó befejezett filmje volt –, viszont visszatér az eredeti helyszínhez.
Hasonlóan szabadon kezeli ifj. Lázár István a Lili bárónőt is annak 1943-as filmváltozatában, amelynek a címét is Zenélő malomra változtatja, amelynek a főszerepét ismét Szilassy László alakítja (partnere ezúttal Szeleczky Zita), s ennek a forgatókönyvnek is van felvidéki vonatkozása, hisz Harasztos Albert mellett Szuchy M. Emil jegyzi azt, akit jól ismerhetünk a szlovákiai magyar lapok hasábjairól is. Nem véletlen a címváltás, hisz a film története csak nyomokban emlékeztet az eredeti operett cselekményére, s azt csak az 1975-ös, Kalmár András rendezte tévéfilmváltozat adja vissza. De Huszkának nem „ártanak” ezek az átiratok, s legkevésbé a celluloidod szalag, még a negyvenes években prózásított változatban, Podmaniczky Félix rendezésében, Karády Katalinnal a címszerepben filmvászonra kerül az Erzsébet királyné (ennek szövegkönyvét már Szilágyi László írja), míg a Gül baba három filmfeldolgozást is megél. Előbb 1940-ben Nádasdy Kálmán rendezi meg, 15 évvel később pedig a Bob herceget is filmre álmodó Kalmár László Gábor diák címmel.
A két film igazi érdekessége, hogy Gül babát mindkét filmben Kőmíves Sándor adja, az elsőben Gábor diák ugyan ki más is lehetne, mint Jávor Pál, a későbbiben pedig Zenthe Ferenc. Sőt 1989-ben elkészül egy tévéfilmváltozata is Palásthy György rendezésében, ebben Gül baba már Benkő Gyula (hisz Kőmíves már nem él), míg Gábor diák Rátóti Zoltán. Parádés a Leila szereposztása is: Szeleczky Zita, Krencsey Marianne és Eszenyi Enikő. Ahogy operettekhez elsősorban illik, ezek elsődleges konfliktusai is a szerelem körül bonyolódnak, s ahogy egy török lány nem lehet magyar legényé, úgy itt is működnek a szokásos „kasztproblémák”, vagyis királyfi sem vehet el polgárlányt, ahogy arisztokrata lány sem mehet polgárfiúhoz, sőt még gatyaszakadt gróf se házasodhat milliomos bárólánnyal. De mivel operettben vagyunk, s nem Shakespeare-tragédiában, a szerelem minden akadályt legyőz.
Huszka kései operettjeonek egyike az 1942-ben bemutatott Mária főhadnagy, amelynek története (ezt is Szilágyi László írja) az 1848/49-es szabadságharc alatt játszódik, s annak címszereplője egy valóban élt személy, Lebstück Mária volt (ennek címszerepét is Szeleczky Zita alakította annak idején), s az operett külön érdekessége, hogy életnagyságban megjelenik benne Kossuth Lajos és Görgey Artúr is. Pár éve ismét bemutatta a Budapesti Operettszínház Homonnay Zsolt meglehetősen lebutított rendezésében. 80. születésnapjára két operettel is meglepte magát. A Szép Juhászné mellett ekkor írja a Szabadság, szerelem című munkáját is, mégpedig Jókai Mór komáromi története, a Politikaii divatok alapján.
Huszka Jenő igen szép kort élt meg, közel 85 évesen, 1960 februárjában hunyt el tüdőgyulladásban második felesége, Arányi Mária karjai közt. S itt érdemes megállnunk egy pillanatra, hisz Arányi Mária a korszak egyik közkedvelt rádiós egyénisége volt. Mindkettejüknek ez már a második házassága, Huszka első feleségétől 15 évi házasság után vált el, s hét évi egyedüllét után vezeti oltárhoz Arányi Máriát, akinek szintén ez a második házassága. A nála 22 évvel fiatalabb Arányi losonci származású nagyapja, Felsenburg Mór kereskedő, édesapja orvos volt, míg ő maga képzőművészetet tanult Glatz Oszkár tanítványaként, de a festészetet gyorsan otthagyta az írás kedvéért. 1925-től az Új Barázda című parasztlap asszonyrovatának szerkesztésével foglalkozott, majd a Képes Krónika című hetilap szerkesztője lett.
Kezdettől sokat dolgozott a Magyar Rádióban, ahol például a nagy népszerűségnek örvendő Asszonyok tanácsadója című rovatot szerkesztette. Főleg az emancipálódni vágyó hölgyek számára írt tanácsadó könyveket, A boldogság iskolája és A kis háziasszonyv című munkái hatalmas olvasottságra tettek szert, ez utóbbi még a rendszerváltás után is megjelent. „Amit ebben a könyvben elmondok, az néhány egyszerű gondolat. Tapasztalásból és könnyből született megfigyelés. S mert minden szavamat átéreztem, részben átéltem, azért hiszek szavaimban s azért merem átadni azoknak, akik bizonytalanok, tévelyegnek és megértést keresnek” – írja a kötet fülszövegében az írónő. De önmagát is bemutatja: „Tíz éve vagyok a magyar Rádióban az asszonyok tanácsadója. Ez annyit jelent, hogy 10 év óta minden héten egyszer a mikrofon előtt felelek a hozzám intézett levelekre és kérdésekre. Feleleteimben főleg lelki problémákkal foglalkozom.
Ez alatt a 10 év alatt sok ezer nőtársam lelki vívódását elemeztem, sok ezer probléma megoldásával próbálkoztam. Ezt a munkát, őszintén mondhatom, soha el nem ernyedő szeretettel, önfeledt együttérzéssel végeztem. A legegyszerűbb kérdést is hálás szeretettel fogadtam, mert a bizalmat az emberi szív legnagyobb, soha eléggé ki nem érdemelhető ajándékának tekintem. A rádión kívül is feleltem még hozzám érkező levelekre éveken át, mint a Képes Krónika hetilap felelős szerkesztője a Zárt Ajtók című rovatban, majd a Budapesti Hírlapnál, mint az Asszonyrovat vezetője”. Egész életében főleg asszonyi sorsok foglalkoztatták, így írja meg a Legendás magyar nők történetét, majd élete utolsó műveként, a halála előtt második férje, Huszka Jenő regényes életrajzát is. Ekkoriban veti papírra Kálmán Vera is férje, Kálmán Imre élettörténetét.
Huszka Jenő neve még a halála után is sokáig közszájon forgott, hisz a nevét őrizte a legrangosabb könnyűzenei díj, amelyet 1993 és 2001 között adtak át. A díjat a szerzői jogvédő szervezet, az Artisjus alapította, s annak zsűrije ítélt oda. Sajnos 2001-ben a díj megszűnt, azt az ún. Artisjus-díj váltotta fel. Huszka Jenő művei viszont azóta is bizonyítják életképességüket, hisz sokszor játszott filmváltozatai mellett időnként egy-egy műve ma is színpadra kerül (Lili bárónő, Gül baba, Mária főhadnagy), s ne feledjük, ő nyitotta meg az utat a magyar operett számára a világhírnév felé.
