A magyar néplélek versben és zenében
A himnusz többnyire olyan dicsőítő ének, amely egy közösség, nemzet jó tulajdonságait, érdemeit, kiváló tetteit, győzelmeit magasztalja. Nos, a mi himnuszunk nem egészen ilyen, sokkal inkább egy szomorú hangvételű óda, amit sokan fel is rónak neki, pedig nem csak siránkozásból áll. A protestáns újévi köszöntők áldást kérő hagyományait követi, lezárja a történelmi csapások hosszú sorát, s a jobb jövőt vetíti elénk. A Himnusz történetéről tartott előadást a pozsonyi Liszt Intézetben Nyáry Krisztián és Bősze Ádám.
Születésekor a korabeli elit sem tekintett rá túl jó szívvel, Eötvös Károly országgyűlési képviselő például imigyen beszélt róla az ország házában: „Gyönge zene, zsoltáros jellegű, sehogy se lelkesítő s nem is magyar. (…) Bizony a magyar nemzet dicsőítő dalához ez a zene se nem méltó, se nem elégséges. (…)
A nemzet dicső dalának, a nemzeti himnusznak panaszból és siránkozásból állani nem szabad.” Nem is szavazta meg a parlament, ennek ellenére a nép körében egyre népszerűbb lett, és mindenféle hivatalos bejelentés, szavazás nélkül egyszer csak himnusz lett a Hymnus.
De nemcsak szomorkás hangvételében különbözik a magyar himnusz más nemzetek himnuszától, hanem himnusszá válásának módjában is, tudhattuk meg azon a vidám hangulatú előadáson, amelyet Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész és Bősze Ádám zenetörténész, műsorvezető tartottak a pozsonyi Liszt Intézetben A nagy Himnusz sztori – jókedvvel, bőséggel címmel. A közös zenei kalandozás során sok mindenre fény derült a himnusz több mint két évszázados történetéből.
"Ennek az estnek a műfaja, ha meg akarjuk határozni, akkor valamiféle szórakoztató ismeretterjesztés – fogalmazott lapunknak Nyáry Krisztián hozzátéve, kicsit olyasmi ez – Bősze Ádám hasonlatával élve –, mint amikor gyerekkorában az anyukája lekvárba tette a gyógyszert, hogy könnyebben lenyelje. Mint mondta, tulajdonképpen itt is erről van szó, adatokat, tényeket, történeteket mondanak el, de a történetet igyekeznek szórakoztató módon átadni, hogy aki itt ül, az jól érezze magát, de közben megtudjon valamit a magyar himnuszról vagy a himnuszhoz hasonló dalokról, ezek történetéről."
S valóban, jókedvből nem volt hiány, a közönség mindvégig élvezettel hallgatta a vidám történetekben bővelkedő előadást, miközben megtudhatta, hogyan is születik egy himnusz, ha magyar, hogy miért nem tetszett Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc Himnusza az akkori korok politikusainak, s mi mindennel próbálkoztak, hogy a nép által egyre inkább kedvelt himnuszt valami másra cseréljék. Szó volt az előadás során a különböző próbálkozásokról is a himnuszírásra az 1820-as évek elején, amikor egyre erősödött a magyarokban a saját himnusz iránti vágy.
– mondta Nyáry Krisztián, hozzáfűzve, a 19. században rengeteg ilyen himnuszpróbálkozás volt.
Ahhoz azonban, hogy Kölcsey Hymnusából törvényes nemzeti himnusz legyen, 166 évnek kellett eltelnie. Amint azt Venyercsan Pál, a pozsonyi Liszt Intézet igazgatójának bevezetőjéből megtudhattuk, Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta meg hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból című költeményét (talán éppen Kisfaludy himnusza hatására), amit aztán egy pályázat nyerteseként 1844-ben Erkel Ferenc zenésített meg, de csak 1989-ben foglaltatott törvénybe, hogy „a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével”.
Ám amikor 1843-ban a Nemzeti Színház akkori igazgatója kiötlötte, hogy az osztrák Gotterhalte, vagy a brit királyi himnusz, a God save the King mintájára a magyaroknak is legyen egy néphimnuszuk, még Vörösmarty Mihály Szózatának megzenésítésére írták ki a pályázatot, amit Egressy Béni nyert meg. Egy évvel később aztán egy újabb pályázatot írtak ki, de akkor már Kölcsey Hymnusára.
– mondta Bősze Ádám, aki szerint bár Erkel Ferenc zenésítette meg, azt kevesen tudják, hogy az a dallam, ahogyan mi a Himnuszt ismerjük, tulajdonképpen a Dohnányi Ernő által hangszerelt változat, aki kisimította a zeneművet, azóta ilyen lassú és méltóságteljes.
Bár az előadás legfőképpen a magyar himnuszról szólt, azt is megtudhattuk, több olyan himnusz is van, amelyekhez a magyaroknak közük van. Kevesen tudják például, hogy az uruguayi és a paraguayi himnuszt is egy magyar ember írta. Vagy hogy mi köze van Kisfaludy Sándornak és a badacsonyi bornak, illetve Magyar szüretelő énekének az Európai Unió himnuszához, hogy miért énekelnek a haszid zsidók egy szerelmes magyar virágéneket vallási himnuszként, illetve hogyan lett az izlandi fociválogatott szurkolótáborának himnusza Kálmán Imre Ördöglovas című operettjéből a Ma önről álmodtam megint című betétdal annak köszönhetően, hogy egy magyar zenetanár Izlandon népszerűsítette a magyar operettet, az izlandi szurkolóknak pedig megtetszett.
Visszatérve a magyar himnuszhoz, azon kevés jelképeink egyike, amely nem szül ellentmondást, mondta Nyáry Krisztián.
– mondta Nyáry, hozzátéve, ehhez ugyanis az kellene, hogy a nép is egyetértsen vele, hogy minden magyar ember úgy gondolja, szükségünk van egy másik himnuszra.
Benne van a pesszimizmus, benne van, hogy milyen nehéz történelmünk volt, de az is benne van, hogy most már csak vége a rossznak, most már csak történik velünk valami jó. Ez nagyon jellemző ránk, attól függetlenül, hogy a Kárpát-medence melyik területén élünk, és nem nagyon látom, hogy valakinek, aki magyar, ne lenne fontos a himnusz, hogy ne érzékenyülne el a hallatán – zárta Nyáry Krisztián.
