A Lontón nyugvó egykori belügyminiszter
Lontó temetőjében sétálva szembesülünk azzal, hogy a Lévai járáshoz tartozó községben két korábbi minisztert is itt helyeztek végső nyugalomra.
A római katolikus templom melletti temetőben – Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter mellett – az Andrássy-kormány egykori belügyminisztere, Rajner Pál is nyughelyet talált.
Rajner Pál, teljes nevén Rajner Pál István Mátyás Károly 1823 februárjában Pesten született Rajner József és liptó-teplai Dvornikovics Adelhaid gyermekeként. A bécsi Theresianumban jogot tanult, s hamarosan az udvari kancelláriánál helyezkedett el. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt katonának állt, s szolgált Ivánka Imre mellett, de Guyon Richard hadsegédjeként is feltűnt. A világosi fegyverletételt követően lontói birtokán talált menedéket. Amint azt – Gyürky Antal írását segítségül hívva – Csáky Károly helytörténész felidézte,
Nevezték a jellem emberének, a felmerült munka tevékeny elvégzőjének. 1861-ben Hont vármegye alispánjává választották, 1865-ben az ipolysági választókerület képviselőjeként a Deák-párt színeiben került be az országgyűlésbe. Amint azt Csáky Károly elmondta, a pártja bizalmát „alapos ismeretei, tiszta ítélete, a munkától vissza nem riadó s kitartó szorgalma” miatt nyerte el. 1867-ben Heves vármegye királyi biztosa, majd 1868-ban Bars vármegye főispánja lett. Az Andrássy-kormány belügyminiszteri tisztségét – Wenckheim Bélát követően – 1869. október 21-étől töltötte be. Ő lett a Magyar Királyság harmadik belügyminisztere.
"Magyarországon a polgári értelemben felfogott helyi igazgatás megteremtésének igénye a kiegyezést követően újra felmerült.
– fogalmazta meg Fazekasné Pál Emese.
Rajner súlyos idegbetegsége okán 1871. február 10-én lemondott, majd visszavonult Lontóra, ahol 1879. szeptember 9-én öngyilkos lett. Halálának körülményeiről a Vasárnapi Újság így számolt be:
A csöndes magányba vonult férfiúról évek óta nem hallatszott semmi. Évek múlva aztán a közbecsülésben töltött élet ily bevégződését kellett megtudni! A közéletből idegbaj miatt kellett visszavonulnia. Ez tehette unottá számára a lontói magányt is. Fájdalmas álmatlanság üldözte, s a megrendült idegrendszer sóvárgott a sir nyugalma után. Koporsóját nem állta körül család, de nagyon sok a tisztelök száma, kik e koporsó fölött szomorún mondták: legyen béke és nyugalom a sirban.”
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/41. számában.
