A Himnusz születésnapján Dunaszerdahelyen
Január 22-én a Pázmaneum Polgári Társulás a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központtal közösen szervezte meg a Magyar Kultúra Napját Dunaszerdahelyen. A rendezvényre a VMK színháztermében került sor, ahol színvonalas kultúrműsorral tették emlékezetessé az ünnepet.
Reményik Sándor Templom és iskola című versével kezdődött az ünnepség, amelyet Rajkovics Haizok Melinda műsorvezető szavalt el. A továbbiakban több iskola fiatalabb és idősebb diákja énekkel, szavalattal, mesével, hangszerrel állt színpadra. Felléptek a Szent János Alapiskola tanulói és a Kodály Zoltán Alapiskola gyermekkórusa, a Magángimnázium diákjai, a Novus Ortus Diákszínpad, valamint Molnár Máté, a Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola diákja, aki népmesét mondott. Rajtuk kívül, az észak-komáromi rapper, José is fellépett legújabb, a Lesz még nyár című dalával, amely a felvidéki magyarság aktuális helyzetéről szólt. A fellépők sorát a Vox Camerata kamarakórus zárta.
A nézőtéren helyet foglalók között jelen volt többek között Jankovics Gyula tanácsos, a pozsonyi magyar nagykövetség képviseletében, Menyhárt József, az MKP országos elnöke, Őry Péter, az MKP országos tanácsának elnöke, Dunaszerdahely város diákpolgármestere, Bokros Bianka, továbbá a város két alpolgármestere, A. Szabó László és Karaffa Attila, valamint Karaffa János Pázmaneum Társulás elnöke.
mondta köszöntőjében Karaffa Attila, a Pázmaneum Társulás ügyvezető elnöke, aki szerint felelősséggel és tisztelettel tartozunk Kölcseynek és történelmi nagyjainknak. Feladatunk, hogy ne csak ápoljuk kultúránkat és hagyományainkat, hanem éljük is meg azokat jókedvvel, bőséggel. Hozzátette: „Nem magyarkodni kell, hanem magyarnak lenni!“
Az alpolgármester beszédében kifejtette, hogy a különbség óriási.
Felhívta a figyelmet arra, hogy már nincs hová hátrálni, végre meg kell fogni egymás kezét és vállvetve kiállni a jogainkért, kultúránk, hagyományaink megőrzéséért.
„Megmaradásunkat a szülőföldünkön csak közösen, összefogva valósíthatjuk meg“, mondta köszönője végén Karaffa Attila.
Az est szónoka Kovács László, nyugalmazott gimnáziumigazgató, történész, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetettje volt, aki felidézte 1823 január 22-ét, mikor Kölcsey Ferenc pontot tett a Himnusz című költeményének végére. A legismertebb magyar költői szöveg keletkezésének napja lett – méltán - a Magyar Kultúra Napjává, mondta. „A csaknem kétszáz évvel ezelőtti jelen jövőjét mi ismerjük, kései utódok“, kezdte a vers elemzésével összekötött történelmi áttekintést Kovács László. Elmondta, megíródott egy vers, amely zsoltáros teljességgel tud szólni a nemzet sorsáról. Egy vers, amelyet az Istenhez szólás közös beszédeként fogadott el a nemzet. „A tárgyilagos verselemzés helyett inkább azt érdemes megvizsgálni, hogy a Himnuszt ma éneklő embert hogyan segíti hozzá ez a veretes szöveg és már a dallam is múltjának és jelenének megértéséhez, megítéléséhez, megéléséhez“, vélekedett.
A továbbiakban arról is szót ejtett Kovács tanár úr, hogy Kölcsey felismerte és vallotta, a világ megismerhetősége az anyanyelvhez kötött.
Mélyebb, közösségteremtő megértés csak a nemzeti hagyományokból született nyelven lehetséges. Így válik a nyelv a kultúra hordozójává, mondta és hozzátette, van a Himnusz szövegének egy mély szerkezete is.
Az Istenhez címzett himnuszba beépül egy haza-himnusz is, amelyben rejtve fellelhetjük a legfőbb haza-jelképeket: a címert, bércet, folyót, a zászlót és a haza virágzásának bizonyítékát, a gazdagságot és erőt. Ezért és így érthető és helyeselhető, hogy a magyar kultúra ünnepévé válhatott a Himnusz megírásának napja, magyarázta ünnepi beszédében Kovács László.
