A csejtei vámpír
Báthory Erzsébet (1560–1614) ma úgy él a köztudatban, mint egy kegyetlen arisztokrata, aki borzalmas tetteket követett el. Sok fiatal lányt azért gyilkoltatott meg, hogy vérükben megfürödve megőrizze fiatalságát és bőrének üdeségét.
Ezt a történetet nemcsak az írók, hanem a filmesek is szívesen feldolgozták, és különösen Szlovákiában előszeretettel terjesztik, hiszen a csejtei vár úrnője egy gazdag erdélyi família tagja (nagybátyja történetesen Báthory István, Lengyelország királya) volt, áldozatai viszont kiszolgáltatott szlovák lányok, tehát ezzel is a magyaroknak a szlovákok ellen elkövetett bűneit lehet bizonygatni.
A grófnő körül kialakult szövevényes, olykor valós, de főleg kitalált elemekben bővelkedő legendáriumban rendet vágni szinte lehetetlen.
Tény, hogy amikor megözvegyült (férje Nádasdy Ferenc gróf, a Fekete Bégként elhíresült törökverő katona volt), a család Habsburg-párti ellenfelei szívesen „rátenyereltek” volna a jelentős Báthory-vagyonra és különösen Thurzó György nádor szerette volna minden áron „elveszejteni” a grófnőt. A vádakat azokra a kegyetlen kínzásokkal kicsikart vallomásokra alapozták, amelyeket Báthory Erzsébet „bűntársai” tettek. Sok tucatnyi elásott holttestről szólt a fáma, ezeket viszont nem találták, illetve különösebben nem is keresték.
A „vámpírlegenda” azonban több mint száz évvel később, 1729-ben indult útjára. Turóczi László jezsuita szerzetes ekkor adta ki Tragica historica című latinul írt munkáját, amelyben minden képzeletet felülmúló részletességgel számolt be Báthory Erzsébet szadizmusáról és a „szépségkonzerváló” vérben fürdéséről. A történetet Bél Mátyás is készpénznek vette és tovább adta, ahogy Mikszáth Kálmán is Csejte vára és asszonya című elbeszélésében.
Harminc évvel ezelőtt, 1993-ban aztán megjelent Szádeczky-Kardos Irma jogtörténész Báthory Erzsébet igazsága című könyve, amelynek születéséről egyebek között ezt írja: „Mintegy hétéves kutatás és bizonyítékértékelő elemzés útján jutottam el Báthory Erzsébet ügyének tisztázásához és annak megállapításához, hogy ő maga nemcsak a korabeli nemesi jog szerint, de a tényleges magatartása alapján is ártatlan volt, szolgáival, az úgynevezett bűntársaival együtt. A perre soha nem vitt nádori nyomozás jogsértően megalapozatlan és a nádor gerjesztette országos hírveréssel együtt – valószínűleg a Báthory Gábor-ellenes erdélyi politika részeként – koncepciós jellegű volt.”
Szádeczky-Kardos Irma szerint Liszty Anna Rozina ügyének iratai példásan szerkesztettek, a 80 tanúnak feltett kérdések és a válaszok összefüggéseit egyértelműen felmutató logikai rendszer jellemzi, ami Báthory Erzsébet esetében nem mondható el.
Megjelent a Magyar7 2023/9. számában.
