Hol tart ma a Csemadok?
Milyen szerepet tölt be ma a Csemadok a felvidéki magyar közösségek életében? Hogyan lehet megszólítani a fiatalokat, miként lehet összehangolni a hagyományőrzést a megújulással, és milyen jövő vár a szervezetre? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Gombaszögi Nyári Táborban megrendezett csütörtöki beszélgetés résztvevői. A fórumon Kiss Beáta országos elnök, Hanesz Angelika, a kassai területi választmány elnöke, Zupko Tamás, a Csemadok szórványért felelős elnökségi tagja és Lőrincz Csongor, a rozsnyói alapszervezet ifjúsági klubjának tagja osztotta meg tapasztalatait. A beszélgetést Tamás Ákos vezette.
A beszélgetés célja az volt, hogy átfogó képet adjon a Csemadok jelenlegi helyzetéről: a szervezet működéséről, a fiatalok bevonásának lehetőségeiről, a közösségépítés kihívásairól és azokról az értékekről, amelyekre a következő évtizedekben is építeni lehet.
vezette fel a beszélgetést Tamás Ákos, aki azt is remélte, hogy a résztvevők nemcsak kérdésekkel, hanem használható ötletekkel is gazdagodnak. Mielőtt a konkrét kérdésekre kitértek volna, mindenki felidézte saját történetét, hogyan találkozott először a Csemadokkal, és miként vált a szervezet a mindennapjai részévé.
Kiss Beáta számára a Csemadok gyakorlatilag gyermekkora óta természetes közeg. Mint mondta, édesanyja révén már kisgyermekként részt vett a lévai rendezvényeken, később néptáncosként, majd szervezőként kapcsolódott be a munkába. „Úgy nőttem bele a Csemadokba, hogy észre sem vettem” - mondta.
Hasonló élményekről beszélt Hanesz Angelika is, aki Bodrogközből hozta első Csemadok-emlékeit. Nyolcévesen a Dunamenti Tavaszon szerepelt először, később Kassán kapcsolódott be a szervezőmunkába.
Zupko Tamás szintén családi örökségként tekint a Csemadokra. Nagyszülei a füleki férfikarban énekeltek, ő maga pedig már gimnazistaként részt vett a Magyar Ház kialakításában. Mint felidézte, diákként arra a kérdésre, mi szeretne lenni, azt válaszolta: „Csemadok-főtitkár.”
A legfiatalabb résztvevő, Lőrincz Csongor elmondta, hogy korábban ugyan tudta, hogy Rozsnyón működik a Csemadok, de nem ismerte annak tevékenységét. Fordulatot az hozott, amikor az új járási titkár meghívta a gimnazistákat egy ifjúsági klub létrehozására. Azóta saját programokat szerveznek, és egyre több fiatalt sikerül bevonniuk. Szerinte a szervezet legfontosabb feladata továbbra is az, hogy közösségi teret biztosítson a szlovákiai magyaroknak. Ugyanakkor hozzátette: korábban sokszor ugyanazokkal az emberekkel találkozott a rendezvényeken, ezért különösen fontosnak tartja az új generáció megszólítását.
Kassán egészen más kihívásokkal szembesülnek. Hanesz Angelika rámutatott: a városban már csak néhány százalékos a magyarság aránya, ezért nemcsak a magyar identitásukat vállalókat, hanem a vegyes családokat és a magyar kultúra iránt érdeklődőket is meg kell szólítani. A felújított Csemadok-székházat olyan közösségi térnek szeretnék, ahol helytörténészek, kutatók, fiatal szervezők és civil közösségek egyaránt otthonra találnak.
A szórvány sajátos helyzetéről Zupko Tamás beszélt. Elismerte, hogy egyre több településen fogy a magyar közösség, ugyanakkor számos biztató példát is említett. Vannak falvak, ahol sikerült újraéleszteni a helyi közösségi életet, máshol a kvízestek vagy a néptánc vonzza vissza a fiatalokat. Mint fogalmazott, még azoknak a gyerekeknek is fontos identitásélményt jelenthet a közösség, akik már nem beszélnek tökéletesen magyarul.
Kiss Beáta szerint az egyik legnagyobb tévhit, hogy a Csemadok kizárólag idősek szervezete. Úgy vélte, a szervezet küldetése nem a tagság gyarapítása, hanem a magyar közösségek identitásának erősítése. „A tagság csak egy eszköz” – fogalmazott.
A beszélgetés egyik legtöbbször visszatérő témája a fiatalok bevonása volt. Lőrincz Csongor szerint ma már elképzelhetetlen, hogy egy program csak plakátokon jelenjen meg. A fiatalok elsősorban a közösségi médiából tájékozódnak, ezért a rozsnyói ifjúsági klub Facebookon, Instagramon és TikTokon is jelen van, saját videókat készít, és tudatosan építi online jelenlétét.
Kiss Beáta úgy fogalmazott: nem szabad azt várni, hogy az idősebb generáció találja ki, milyen programokra vágynak a fiatalok. Ezt maguknak a fiataloknak kell megfogalmazniuk, a Csemadok feladata pedig az, hogy ehhez keretet és támogatást biztosítson.
Hasonlóan vélekedett Hanesz Angelika is. Szerinte a közösség akkor tud fejlődni, ha folyamatosan új embereket von be, akik saját ötleteikkel gazdagítják a szervezetet. A kassai választmányban ma már fiatal történészek, kutatók és civil szervezők is aktívan dolgoznak.
A konstruktív hangulatú fórumon a finanszírozás kérdése is szóba került. Zupko Tamás hangsúlyozta, hogy előbb mindig az ötletnek kell megszületnie, és csak ezután következhet a megfelelő pályázati lehetőség megtalálása. Szerinte nemcsak pályázatokból lehet működni: fontos szerepe van az önkormányzatoknak, a helyi vállalkozóknak és az önkéntes munkának is.
Kiss Beáta szintén cáfolta azt a vélekedést, hogy a Csemadok programjait elsősorban a pályázati kiírások alakítják. Mint elmondta, a több mint négyszáz alapszervezet rendkívül eltérő körülmények között működik, ezért mindenütt a helyi igényekből kell kiindulni. Arra is felhívta a figyelmet, hogy számos szervezet pályázati támogatás nélkül is aktív közösségi életet él. Az országos elnök arról is beszélt, hogy a központ feladata elsősorban a működési háttér biztosítása és a járási titkárok munkájának finanszírozása, akiknek legfontosabb küldetése az alapszervezetek segítése.
A hagyományőrzés és a megújulás kapcsolatáról szólva Zupko Tamás hangsúlyozta: nem rendezvényeket kell megszüntetni, hanem új tartalommal megtölteni őket. Példaként említette a Kodály Napokat, a Bíborpiros Szép Rózsa népzenei versenyt és a színjátszó mozgalmat, amelyek ma is képesek fiatalokat megszólítani.
Kiss Beáta szerint téves az a vélekedés is, hogy a Csemadok kizárólag hagyományőrzéssel foglalkozik. A hagyomány továbbadása fontos feladat, de a szervezet tevékenysége ennél jóval sokszínűbb. Úgy fogalmazott: mindig abból kell kiindulni, mire van szüksége az adott közösségnek.
A beszélgetés végén a résztvevők azt fogalmazták meg, mi adhat erőt a Csemadoknak a következő évtizedekben. A legfiatalabb résztvevő, Lőrincz Csongor szerint az idősebb és fiatalabb generációknak közösen kell tervezniük és dolgozniuk.
Hanesz Angelika a kis közösségek megerősítését nevezte a legfontosabb feladatnak. Úgy véli, sok tevékeny ember van, csak lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy bekapcsolódjanak a közösségi munkába.
Zupko Tamás szerint a személyes találkozások felértékelődnek a digitális világban. „Ne csak görgessenek, hanem találják meg azt a személyes találkozást” – fogalmazott, hozzátéve: a Csemadoknak minden település közösségi életében jelen kell lennie.
Kiss Beáta zárógondolatában végül arra emlékeztetett, hogy a Csemadok legfontosabb öröksége az anyanyelvi kultúra szolgálata. Ennek megőrzéséhez ugyanakkor a 21. század eszközeit is használni kell. „A szó jó és nemes értelmében el kell tudjuk adni azt, amit csinálunk” – mondta, mert csak így lehet lebontani a szervezettel kapcsolatos tévhiteket, és megszólítani azokat is, akik eddig kívülről szemlélték a Csemadokot.
