2025. április 9., 19:46

A háború női szemmel

Polcz Alaine irodalmi munkásságát általában véve a nyers tárgyilagosság, egyben pedig a lelki mélység jellemzi. Különösen érvényes ez a megállapítás az Asszony a fronton című regényére.

Polcz Alaine: Asszony a fronton
Fotó: Polcz Alaine: Asszony a fronton, Jelenkor Kiadó, Budapest, 1991, Ötödik kiadás

Bizonyára sokan olvasták már ezt a művet, talán többször is. Ebben az időszakban, amikor megemlékezünk a második világháború befejezéséről, még inkább aktuális, egyúttal indokolt, hogy újra levegyük a könyvespolcról.

De hogy lehet, hogy egy regény egyszerre nyersen tárgyilagos (majdnem dokumentumszerű), emellett megrendítően mély gondolatú, arra késztetve az embert, hogy olvasása közben elmerengjen, töprengjen, teljesen átélje azokat a mozzanatokat, amelyekkel találkozik benne.

Az is megdöbbentő, hogy nem kitalált történéseket sorakoztat fel az író, hanem valóságos eseményeket, olyanokat, amelyek személyesen vele estek meg.

Polcz Alaine Erdélyben, Kolozsvárott született és nőtt fel, itt is ment férjhez 1944-ben. Nem sokkal házasságkötésük után férjével együtt Magyarországra menekülnek szülővárosa bombázása miatt. Magyarországon is a háború elharapódzása a jellemző, és a család javaslatára Csákvárra igyekeznek, úgy gondolva, hogy ott biztonságban leszek. De itt még nagyobb borzalmak várnak rájuk, a tűzvonalba kerülnek, hiszen éppen Csákvár lesz a front központi színtere. Erről az időszakról szól a regény. Alaine férjét letartóztatják, ő pedig próbálja túlélni a borzalmakat.

Naiv fiatal nőként nehezen fogja fel az általa ismeretlen helyzeteket.

Aztán elindultam egyedül. Bekötöttem a fejemet, és elmentem a kommandatúrára. Ott már nagyon sokan ültek és várták, hogy sorra kerüljenek. Közöttük egy kislány, akinek vérzett a feje, egy tincs a hajából kitépve. Nyomorult és kétségbeesett volt. Átmentek rajta az oroszok – mondta az anyja. – Nem értettem meg. Biciklivel?– kérdeztem. Az asszony dühös lett. Maga bolond? Nem tudja, mit csinálnak a nőkkel? Hallgattam, amit körülöttem beszéltek. Hogy melyik nőnek tört el a gerince, ki vesztette el az eszméletét, ki vérzik, hogy nem tudják elállítani, férfit kit lőttek agyon, mert védeni próbálta a feleségét. Egyszerre föltárult az az iszonyat, ami körülöttünk van.

Polcz Alaine képzett ápolónőként kezdetben kórházban dolgozott. Itt is szembe kellett néznie a háború okozta borzalmakkal. Majd amikor a kórházat evakuálni kellett az állandó bombázások miatt, munka nélkül maradt. Akkor az állandó félelem mellé szegődött az éhezés is. Ritkán jutott élelemhez, ha néha mégis, az ünnepnek számított.

Nagyon lassan ettem, hogy sokáig élvezzem. A kenyér boldogsága, ami akkor már hetek óta hiányzott, az evés boldogsága, a jóság boldogsága – ez volt az a darab kenyér.

Csákváron javában dúltak a harcok. Menekültek a németek, megjelentek az oroszok. Majd a németek visszajöttek, és elhúztak az oroszok.

Én a németektől mindig jobban féltem. Ha ők azt mondták, hogy kivégzés, akkor pontosan lehetett tudni, hogy kivégzik az embert… Az oroszoknál soha semmit nem lehetett tudni, soha semmit nem lehetett kiszámítani.” A németek nem törtek-zúztak. Az oroszok vittek, amit csak tudtak. Amit nem vihettek el, azt ripityára törték. És megerőszakolták a nőket.

A könyv írójának sikerül elmenekülnie Pestre.

„Csákvár után Pest békésnek és rendezettnek tűnt. A lebombázott, leégett épületeivel is. Édesanyját és néhány rokonát is megtalálja. A vacsorához terített asztal egyenesen elbűvöli. A beszélgetés annál kevésbé „Mondták, hogy az oroszok erőszakoskodtak a nőkkel.  

Nálatok is? kérdezte anyám. Igen mondtam, nálunk is. De téged nem vittek el? – kérdezte anyám. – De, igen, mindenkit – mondtam, és ettem tovább. Anyám kicsit rám nézett, és azt mondta csodálkozva: de miért hagytad magad?  Mert ütöttek – mondtam, és ettem tovább. Már szinte közömbösen nézett vissza erre az időszakra, sőt az sem rázta fel, ha eszébe jutott, hányszor akart öngyilkos lenni.

Az őt megerőszakoló orosz katonáktól összeszedett nemi betegségekből hosszú ideig gyógyuló Polcz Alaine sohasem szülhetett gyermeket.

Eredetileg orvos szeretett volna lenni, de leromlott állapota miatt rokonai erről lebeszélték. Később pszichológiát tanult. Pszichológusként fogalmazódott meg benne az a gondolat, hogy a gyógyíthatatlan betegeknek és hozzátartozóiknak intézményes pszichológiai segítségre van szükségük. Ebből az ötletből született meg sok küzdelmes munka után a Magyar Hospic Mozgalom, majd Alapítvány, amely országos hálózattá, kiterjedt szervezetté vált. Szlovákiában is működik, sajnos éppen mostanában komoly pénzhiány miatt egyre nehezebben boldogul.

Az asszony a fronton c. regény több kiadást ért meg Magyarországon, és számos idegen nyelvre is lefordították.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.