Zenés irodalmi kocsma a magyar költészet napján – KÉPEKKEL
A Vámbéry Polgári Társulás József Attila születésnapjára Versünnep címmel irodalmi estet szervezett laza, kötetlen stílusban, amit a helyszínválasztás is indokolt, hiszen a dunaszerdahelyi Nosztalgia Pub nem egy decens kávéház, hanem a helyiek körében nagy népszerűségnek örvendő söröző.
Így aztán az est hangulata már a hivatalos megszólalások előtt is teljesen fesztelen, mondhatni „haveri” volt, ahogy az egy ilyen helyen elvárható. Az est vendégeinek névsora illusztris volt, hiszen elvileg két József Attila-díjas irodalmár, és mindenféle más díjas további költők, zenészek is szerephez jutottak volna a pub központi részében, azon a zsebkendőnyi területen, ahová nem is tudom, hogy fért be ennyi ember, de mégis mindenki kényelmesen elhelyezkedett.
Az est moderátora Tóth Katalin volt, aki bevezetőjében röviden bemutatta és méltatta a jelenlévő vendégeket, majd hozzátette:
Mi a vers, mi a költészet, kérdezte Tóth Katalin Hodossy Gyulát és Ravasz Józsefet, miután felsorolt néhány közmegegyezésen alapuló definíciót, hiszen most a költők szubjektív véleményére volt kíváncsi elsősorban.
csapta le a labdát Hodossy Gyula, mert
Az ember a versben éli meg a legmélyebb érzéseit és ettől válik olyan magasztossá és rendkívülivé, az emberi lélek a versből táplálkozik, vallja a SZMÍT elnöke, hiszen a többi csak a sallang, a felszín.
emelte ki Hodossy.
szögezte le Ravasz József.
Az újabb verses és zenei betét után Tóth Katalin szavakkal készült. A játék során a költőknek számot kellett mondaniuk, és a számok mellé írt szavakhoz kapcsolódó emlékekről, élményekről, titkokról kellett beszélniük. Hodossy Gyula első szava a napfény volt, s bevallotta, hogy erről a szóról vagy jelenségről még nem írt verset, pedig mennyire kézenfekvő lenne, hiszen lényegében mindennek az origója, mindent ez éltet. Ravasz József a limonádé szót kapta „ajándékul”, ami a parttalan fecsegésre emlékezteti, s azokra, akik sokat beszélnek, de nem igazán mondanak semmit. Viszont a klasszikus Limonádé Joe filmparódia sem maradhatott ki, ha már a szót megemlítették, és ami a mostani negyvenes-ötveneseknek a „sárga málna” vagy a „piros málna” volt (a klasszikus, Jednotákban és kocsmákban is árusított üveges limonádé), az a mai hatvanas-hetveneseknek a gyermekkorukban még a „krakedli” néven futott a Csallóközben, és csatos üvegben volt.
Hodossy Gyula következő szava a válaszok volt, aki szerint az egész élet a válaszokról szól. Minden gondolata, tette, cselekedete a körül forog, hogy megválaszoljon valamit. Ravasz József szerint a válaszút is fontos, mert annak függvénye a válasz. Hodossy viszont ezzel vitatkozott. Érdekes, hogy senkinek sem jutott eszébe az, hogy egy költő számára a válasz maga a vers, azaz a válaszok a versek... Mindenesetre a beszélgetés tovább folytatódott, kedélyesen, lazán és jókedvűen, miközben teljesen besötétedett. De csak kint, a lelkekben tovább pislákoltak az érzések és a gondolatok.
