Vastag könyv, alkalmi használatra
A József Attila Tudományegyetem elsős hallgatójaként, annak rendje s módja szerint először a régi magyar irodalmat ismertették meg velünk tanáraink. Az előadásokon és a szemináriumokon sok olyan szerzővel találkoztam, akik a gimnáziumi tantervbe nem fértek be. A mai napig szívesen gondolok vissza Ötvös Péter, Vadai István vagy Szilasi László óráira, amelyek egy új, addig ismeretlen világot tártak fel.
A forrásszövegek pedig a „szöveggyűjteményben” voltak elérhetők. A 840 oldalas monstrum négy fő szakaszra tagolja a korszakot: a latin humanista kezdetektől (1450–1530), az anyanyelvű reformáció első időszakától (1530–1570), a reneszánsz fénykoráig (1570–1600), majd a késő reneszánsz (1600–1640) záró fázisáig.
Csóró egyetemistaként természetesen csak a könyvtárból kölcsönöztem ki a könyvet, később aztán meg is vásároltam. Nem mondom, hogy éjjel-nappal ezt olvasom, de alkalmanként jó levenni a polcról, és emojira redukálódott kommunikációjú korunkban elolvasni egy-egy, 500 évvel ezelőtti nyelvi állapotot tükröző szöveget.
