Vallomások egy mulatt lány tollából

2020. szeptember 14., 09:40
Reczai Lilla

Sara Collins jamaicai származású, elsőkötetes szerző megírta élete bestsellerjét, a Frannie Langton vallomásait, amellyel 2019-ben elnyerte a Costa-díjat. Az 1800-as években játszódó, rabszolgasorsról mesélő történet azonban nem kifejezetten a rabszolgaságot írja le, hanem egy kettős gyilkosságról számol be, amelynek elkövetője nagy valószínűséggel maga Frannie Langton, a mulatt lány.

Fotó: Reczai Lilla

A történet Frannie tárgyalásával kezdődik, amelyen az ügyvédjének a védelem szempontjából nagyon nehéz dolga van, ugyanis minden tanúvallomás Frannie ellen szól.

A lány írásaiból (vallomásaiból) tudjuk meg, hogyan nevelkedett egy jamaicai ültetvényen, amely John Langton tulajdonában állt. Kiderül, hogy Langton kísérleteket folytatott az afro-amerikai embereken, hogy bebizonyítsa: a feketék is rendelkeznek kellő értelemmel és intelligenciával, vagy inkább csak azért jöttek a világra, hogy a fehér emberek (rab)szolgái legyenek.

Ez a történetszál egyértelműen utal a rasszizmusra, de Langtonban volt annyi emberség, hogy Franniet (igaz, hogy saját személyes okok miatt) megtaníttassa olvasni és írni. Ugyanis abban a korban az afro-amerikaiak csak távolról ismerték e két fogalmat. Langton összefog egy angol úriemberrel, George Benhammel, aki támogatni tudná a kutatásait, mivel ismeri a legnevesebb kiadókat a kontinensen. Később Benham kiszáll a bizniszből, Langtonnak leég a kocsiszín, ahol a kísérleteit folytatta, kisemmizik vagyonából, ráadásul a felesége lesz a jamaicai házuk úrnője.

Langtonnak Londonba kell utaznia, hogy meggyőzze Benhamet, folytassák a félbemaradt munkát. Frannie-t is viszi magával, aki azt hiszi, szabadon élhet London utcáin. Langton Benhamnak ,,szánja” a lányt, ezzel szeretné elérni, hogy a londoni doktor segítse ki őt, de Frannie mit sem sejt mindebből. Mikor azonban rájön a cselre, sokáig nem tud megbocsátani Langtonnak, de aztán találkozik Benham francia feleségével, Marguerite-vel, akivel ,,túl a barátságon” kapcsolat alakul ki.

Titkos vágyak, férj-feleség viszony, szolga és gazda közti egyenlőtlenség mind-mind olyan témakörök, amelyeket ez a könyv feldolgoz, és számos kérdést vet fel a felszínre bocsátásukkal.

Hogy Frances talán azért is vonzódott jobban Madame-hoz, mert a jamaicai ültetvényen csupán azt tapasztalta meg, hogy a nők a nőkkel, a férfiak csak a férfiakkal érintkezhettek (szóltak egymáshoz, szeparálva végezték a munkát stb.), s nem látott egészséges kapcsolatot nő és férfi között? Vagy ezzel a viszonnyal a (rab)szolgaság nyomorából szeretett volna elmenekülni, és végre szeretetet kapni valakitől, akit ő is tudott tisztelni és szeretni? S mi van, ha nem ő követte el a gyilkosságot? Tudnának rajta segíteni, még ha más a bőrszíne és ráadásul az örömlány megnevezést is ráaggatták az évek alatt, amikor csak a megélhetésért dolgozott?

Az 1820-as évek Jamaicáját és Londonját követjük nyomon, a nyomor, a jólét és a reménytelen helyzetből való kitörés egyvelegét olvashatjuk a könyv lapjain. Frannie szemszögéből pedig a gyilkosság inkább megoldásnak tűnhetne mindenre.

A kötet számos etikai, erkölcsi és érzelmi kérdésekkel fárasztja az olvasót, de a szó legjobb értelmében. A történetmesélés izgalmas, egyes szám első személyében íródott, számos váratlan fordulattal találkozunk a kötetben, bár aki eléggé szemfüles, talán azt is kitalálja, mi a könyv vége. Történelmileg talán nem épp a legpontosabb korkép leírás, de a nők elnyomásáról és a rabszolgaságról megtudhatunk egyet s mást. A férfi karakterek mindegyike megcsömörlött, a nők feletti uralkodásvágyuk hajtja őket, illetve az, hogy elismerjék őket. A női karakterek pedig az alárendelt szerepben állnak, akik nehezen tudnak változtatni az életükön.

Senki sem tudja, mi a legnagyobb szörnyűség, amire képes… míg meg nem teszi.