Valaki jár a fák hegyén
Ilyenkor novemberben, amikor a ködös időben már csak a varjak károgását hallani, s csúszóssá válik a sok nedvességtől lábunk alatt az avar, talán nem véletlen, hogy éppen Kányádi Sándor verse jut az eszembe.
Szubjektív
Fotó:
B.Vida Júlia
A fényt kereső ember balladájának is nevezhetnénk. Mindannyian azok vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy passzol ehhez a mélabúhoz, amit az utóbbi napok tartogattak nekünk.
Egy őszinte vers félelmeinkről, reménykedéseinkről, s a hit abban, hogy valami vagy valaki, talán odaföntről, nem hagy bennünket árván nehézségeinkkel. Íme az első versszak: „valaki jár a fák hegyén/ki gyújtja s oltja csillagod/csak az nem fél kit a remény/már végképp magára hagyott”
Megjelent a Magyar7 2025/47.számában.
Címkék
