Utazás egy „más” világba
Magyar Zoltánnak nemcsak a nevével találkozhattak a honi olvasók, hanem a dunaszerdahelyiek könyvbemutatókon is megismerkedhettek vele, hiszen a Lilium Aurum kiadó szerzőként foglalkoztatja. Itt jelent meg Petőfi a Felvidéken című munkája évekkel ezelőtt. A könyv, mint ahogy a címe is jelzi, Petőfi életének az 1838–1848 között eltelt időszakát dolgozza fel, ennek az időszakasznak azokat a történéseit, amelyek a történeti Felvidékhez kapcsolódnak. Tudjuk Petőfi Úti jegyzeteiből, hogy hol, merre járt tájainkon a költő, és Magyar Zoltán munkája is e történeti tájegységre összpontosít. Van azonban más érdekes könyve is, amely a Felvidékhez kötődik, s amelyet szintén a dunaszerdahelyi Lilium Aurum jelentetett meg több kiadásban is.
Ha pl. csak a Wikipédián belepillantunk a Magyar Zoltán író, néprajzkutató, folklorista által megjelentetett, megírt, elvégzett, kutatott, szerkesztett munkák sokaságába (s akkor még a dokumentumfilmről stb. nem is tettünk említést), elgondolkodhatunk azon, honnan meríti a mérhetetlen energiát, s főleg a rengeteg időt ehhez a munkához. Csak a dunaszerdahelyi kiadónál a fentebb említetten kívül vagy négy könyve látott napvilágot, némelyik több kiadásban is: A mindentudó fű. Zoborvidéki mondák és hiedelmek; Amikor még szűk vót a világ… Mondák és hiedelmek Fülek vidékén. (Varga Norberttel közösen.); A Rétiember. Bodrogközi népi elbeszélések; Népmondák a Medvesalján; Bebek juhász kincse. Népmondák Rozsnyó vidékén. A szerző „fő kutatási területei folklórszövegek tudományos rendszerezése, történeti mondák, magyar néphit és szentkultusz, mesemondók elbeszélői repertoárja.”
Jómagam persze elsősorban olvasóként, laikus érdeklődőként vettem kézbe a minap A mindentudó fű. Zoborvidéki mondák és hiedelmek című kiadványt, amelyet jó szívvel ajánlok azoknak, akik ha úgy tetszik szórakoztató, mégis érdekfeszítő és a múltba repítő „nyári” olvasmányra vágynak, amelybe bele lehet olvasni bárhol, de az elejétől a végéig haladva is el lehet olvasni az egész könyvet úgy, hogy az ember megunná az érdekes, hihetetlenebbnél hihetetlenebb történeteket.
Ami rólunk, szlovákiai magyarokról más vonatkozásban olvasható a könyvben, az egy érdekes, több fejezetből álló, ha úgy tetszik bevezető: Zoborvidéki mondák és hiedelmek címmel. Érdekes összefoglalás arra vonatkozólag, hogyan alakult ki az évszázadok során a Nyitra környéki magyar nyelvsziget.
De arra vonatkozólag, hogy mely részéről van szó a magyarok által lakott (ha nem is mindig belakott) területnek, a könyv hátlapjának szövege rögvest útbaigazítja azokat a nemcsak hazai magyar olvasókat is, akik a zoboralji magyarokról a néprajz vonatkozásában még soha nem hallottak:
Visszatérve a fentebb már emlegetett „bevezetőhöz”, érdekes olvasmány annak a rövid összefoglalása, hogyan lett a magyarok által az Árpád-kortól lakott, belakott vidékből mára archaikus kincseket rejtő nyelvsziget.
olvashatjuk. Miként azt is, hogy a 19. században alakult a Zoborvidék magyar nyelvszigetté,
A könyvet bevezető írásból megtudhatjuk azt is, hogy a fentebb említett nyelvsziget népe meglepően gazdag és élő történeti mondahagyományt őrzött meg. S végül, de nem utolsósorban arról tudunk meg egyet-mást, hogy könyvében hogyan prezentálja, hogyan csoportosítja, miként tárja az olvasó elé Magyar Zoltán a lényeget, a felgyűjtött, közreadandó anyagot, amelyet először is 8 témakörben határoz meg, csoportosít. Talán nem érdektelen felsorolni őket: Eredetmagyarázó mondák; Történeti mondák; Helyi mondák; Bűn és bűnhődés mondái; Betyármondák; Kincsmondák; Hiedelemmondák; Legendák. Mindegyik témakör több „anyagot” tartalmaz, sokszor igen meglepő „témával”, tartalommal, a nyelvezetről nem is beszélve. Már a címük, a témájuk is sokatmondó: A gomba keletkezése; A gyöngyvirág eredete; Az ádámcsutka eredete; Miért gyámoltalan a gyerek; Zobor vezér halála; A vízfakasztás csodája; A tatárok hadicselei; Kell-e eső a nádnak; Mátyás király halála; A csitári hársfa; A pogrányi szederfa; Mária megállítja a törököket; A Corgony; A jegyző keresztje; A gímesi rajtaütés stb. A szerző megjegyzi, hogy a szóban forgó magyar nyelvsziget sziget volta leginkább a „folklórja révén ragadható meg”, és ez egy külön monográfiát is megérdemelne. Mindenesetre aki egyszer beleolvas a Mindentudó fű című könyvbe, egy érdekes világ tárul elébe egyrészt a nyelvi közlés, megformálás, másrészt a téma, a tartalom, harmadrészt pedig egyfajta nem mindennapi ismeretszerzés révén.
A végén pedig, mintegy illusztrációképpen, álljon itt két „történet”, természetesen a rövidebbek közül.
A törökök irtották itt a népet. És ez a Corgony arról nevezetes, hogy az mentette meg azt a várat (Nyitra). Annak idejin, mikor már teljes irtásba vót a török, akkor ő nem adta fel magát. Fogta magát, és olyan követ felvett, hogy megijedtek attól, hogy mindenkit agyon fog verni, és akkor elfutottak. Úgy nevezik, hogy Corgony. Ő vót a várnak a megmentője. Öregapámtól hallottam még annak idején. (Pográny)
Itt is megtörtént, úgy beszélték, hogy egy lány meg is halt; aszonták, hogy mindig ráül a boszorkány, és hogy kiszíjja a vérit, me hogy éjjel nem bír lélegezni. És hogy meg is mondták, hogy ki a boszorkány, méghozzá nagynénje. (Nyitrageszte)
A mindentudó fű című kötet 665 ilyen és ehhez hasonló „történetet” fog egybe (jegyzetekkel kiegészítve) Magyar Zoltán jóvoltából és az olvasók örömére.
