Tavaszváró versek
Amikor egy fagyos reggel, az ablakot kinyitva vidám madárdalt hallottam, tudtam, a kertek alatt ballag. Igaz, még csak lassacskán, de már felénk tart…
A tavasz. A mindent elsöprő, életet, frissességet varázsoló. Üde kis tavaszi olvasmányra vágytam, keresni kezdtem, mert eszembe jutott, mennyi kedves kis verset szavaltunk annak idején, gyermekkorunkban. Hát persze, hogy elsőre nekem is Weöres Sándor sorai jutottak eszembe: „Sándor napján / megszakad a tél, /József napján / eltünik a szél, / zsákban Benedek / hoz majd meleget, / nincs több fázás, / boldog aki él.”
Ráakadok még Szabó Lőrinc bűbájos két versszakos tavaszi költeményére is. Babits, Petőfi, Csokonai, Berzsenyi, Ady versei kerülnek sorra. Ezekben mindben van szomorúság, átvitt értelemben… József Attila Tavasz van! Gyönyörű! című versében azonban felfedezni vélem, amit kerestem. Felhőtlen, őszinte öröm, kis reménykedés. Egy csöppnyi élet!
Megjelent a Magyar7 2023/9.számában.
