Tallós-Prohászka István, a Csallóköz festője
Szíj Rezső (1915–2006) eredetileg református pap volt, de később elsősorban művészettörténeti tanulmányok és könyvek, irodalomtörténeti cikkek írójaként, könyvtárosként jeleskedett. Termékeny szerző volt és különösen azért érdekes számunkra, mert két kismonográfiát is írt felvidéki magyar festőkről.
Lőrincz Gyuláról 1971-ben, a Somorján született Tallós-Prohászka Istvánról 1979-ben, Mosonmagyaróvárott jelent meg könyve.
Tallós-Prohászka Istvánt (1896–1974) joggal nevezik a Csallóköz festőjének, hiszen élete nagyobb részét itt töltötte és ez az időszak volt – ahogy Szíj Rezső is írja – művészetének kicsúcsosodása.
1945 után áttelepült Magyarországra, de nem túl távol a Csallóköztől, hiszen a Duna jobb partján, légvonalban alig 20 kilométerre Mosonmagyaróvárott élt egészen haláláig.
Szíj Rezső a rá jellemző alapossággal foglalja össze Tallós-Prohászka életpályáját, eközben meglepődve tapasztaljuk, milyen tájékozott a két háború között alkotó felvidéki magyar képzőművészekről, és gyakran idéz a korabeli újságcikkekből is, amelyek Tallós-Prohászka kiállításairól számolnak be.
A könyvben számos reprodukció is található, ceruza- és szénrajzok, de festmények is, ezek azonban sajnálatos módon csak fekete-fehérben, amit nyilván az magyaráz, hogy a nagyobb költséget igénylő színes kiadványhoz nem volt elegendő pénz.
Szíj Rezső írja:
A művész gyakran utazott a Felvidéken és Magyarországon, és ilyenkor is állandóan rajzolt, utcákat, házakat, vásári jeleneteket örökített meg a vázlattömbjében, majd ezek alapján vízfestékkel, olajjal vagy ceruzával és tussal vászonra vitte.
A csallóközi képein elsősorban a paraszti világ, a környezetében élők emberek jelennek meg, de mint Szíj Rezső megállapítja:
Ez az idézet arra is rámutat, hogy Tallós-Prohászka, noha elismert művésznek számított, anyagilag nehezen tudott megélni a művészetből. Ez még inkább érvényes lett azután, hogy átköltözött Magyarországra. Igaz, ennek ő maga is egy kissé okozója volt.
Szíj Rezső írja:
