Tabán a világ közepe 2.0
Közel két év után újra a Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár vendége volt Szabó Zoltán Attila. Korábban ugyan már érintőlegesen szó esett A Tabán a világ közepe című könyvéről, amely egy szépirodalmi köntösbe bújtatott szociográfiai kötet, de a kiadványt csak most mutatták be hivatalosan a dunaszerdahelyi közönség számára. A szerző beszélgetőpartnere Nagy Erika volt.
A kötet időközben annyira népszerűnek és kelendőnek bizonyult, hogy végül a szerző egy második, bővített kiadás megjelentetésre szánta el magát. Ahogy már korábban írtuk, a könyvben visszaemlékezések és személyes élmények alapján rekonstruálódik az a miliő, az az atmoszféra, az a sokszínűség, ami a régmúlt időkben jellemezte a vár környéki, keszekusza utcácskákkal, alacsony házakkal, borozókkal és éttermekkel gazdagon tarkított budai városrészt, a Tabánt. A Tabán sokaknak ugyanazt jelenti, de sokaknak mást és mást. Vagy éppen ezt is, azt is. Ettől is különleges. Kinek a romantikus kalandokat, kinek a művészetet (legyen szó irodalomról, képzőművészetről van zenéről), megint másnak pedig a gasztronómiát.
A budai hegyek által övezett terület és a Duna közelsége élhető közeget biztosított már ősidők óta az emberek számára. A sziklák közül előtörő hévíz jótékony hatása már Mátyás király korában ismert volt, de a törökök által elfoglalt Buda lakosai, s később a németek és a rácok is élvezték (lásd: Rác fürdő). A hegyoldalak szőlőtőkéi az elmúlt századokban a borászat fellendüléséhez is nagyban hozzájárultak.
A mai Tabánt a budai Várhegy, a Gellért-hegy, a Nap-hegy és a Duna határolja, nyugatról a Déli pályaudvar, északról a Víziváros és a Krisztinaváros. A városnegyed ma is használt neve a török eredetű Débágháne/Tabakhane szóból származik, jelentése: Tímár-telep. Arra utal, hogy egykor cserzővargák, tímárok műhelyei voltak itt. Az 1930-as évek városrendezése során a területén lévő házakat lerombolták, majd a sokáig elhanyagolt terület kisebb részét beépítették, a nagyobbikat pedig az 1960-as években parkosították. Az évtized végére legendás koncerthelyszínné nőtte ki magát, ott adott felejthetetlen koncerteket többek között Radics Béla a Sakk-Matt zenekarral, Török Ádám a Minivel, a Syrius együttes vagy a Locomotiv GT.
Az est egy filmvetítéssel kezdődött, melynek utolsó része egy nagyjából 6 perces, a magyar közmédia által is korábban sugárzott videó volt a Tabánról, miközben Lukács Sándor Kossuth-díjas színművész narrálta Szabó Zoltán Attila könyvet indító szövegét.
hangsúlyozta az est vendége. Kifejtette, hogy nemcsak hazabeszél, amikor a Tabán fontosságát említi, hiszen a városrész egy olyan olvasztótégely volt a fővároson belül, hogy egyszerre fontos a horvátoknak, a szerbeknek, a bolgároknak, a sváboknak. Mint mondta, egyszerre volt egy gazdasági központ, mert a ma is létező Czakó Kertben volt régen a Dézsmaház, és miután ott a fénykorában 70 valahány kocsma és vendéglátóhely volt, ezért hatalmas volt az igény arra, hogy hozzák be a terményeket.
mesélte a szerző. A második, bővített kiadás felidézi az első kötet 2022-es megjelenése óta a Tabánnal és a könyv fogadtatásával kapcsolatos legfontosabb történéseket. Érdekes történet az is, amikor az író barátja, Márton András színművész azt állította, hogy az ő édesapja volt az első, aki úgy gondolta, hogy a lerombolt tabáni hegy alkalmas síelésre, és hatalmas falécekkel megindult lefele. Ezt mások is követték.
Az est folyamán a szerző legújabb kötete, a XXI. század, 21 női sors is terítékre került, melyről legközelebb lesz szó.
