Sör és vers – KÉPEKKEL
A szépirodalom sohasem állt távol az olyan szórakozóhelyektől, ahol bizonyos kulináris igényeket is ki lehet elégíteni. A kávéházak, éttermek, kocsmák, lokálok nemcsak versek és prózai alkotások gyakori kulisszái, hanem sok esetben maguk az alkotások is itt készültek, készülnek, gyakran magát az alkotás folyamatát és a helyszínen történő eseményeket is beleszőve az épp íródó műbe.
Az irodalmi kávéházak „prototípusa” a legtöbb vélemény szerint a párizsi Café Régence volt, ahol megfordult többek között Voltaire vagy Diderot is. De ne menjünk olyan messzire... Aki nem hallott a Pilvax kávéházról, az igencsak tájékozatlan, de a nyugatosok törzshelye, a New York kávéház is tananyag. Persze Hrabalt és kedvenc kocsmáját, az Arany Tigrishez címzett sörözőt sem hagyhatom ki. A szlovákiai magyar irodalom jeles képviselői is gyakran látogatták a pozsonyi kávéházakat, borozókat. Kedvelt helynek számított körükben az ötvenes években Pozsonyban a Kispipa (inkább kocsma, mint kávéház), majd a Savoy, a Grand, a Luxor, a Palace, a Krym, vagy a 44-es borozó a Magas utcában stb. (Persze nem időrendi sorrenben emlegetem ezeket a helyeket.) De voltak később másutt, kisebb városokban is, ha nem is a „hőskorban”, de még a rendszerváltás előtt hasonló „ikonikus” helyek, ahol ugyan már nem írtak egyesek, de beszélgettek, eszmét cseréltek a világ aktuális problémáiról a tollforgatók, íróemberek, újságírók. Ilyen hely volt Dunaszerdahelyen a szelíd nevű Tejbár, amely méreténél fogva sem volt alkalmas hosszadalmas vitafórumok lebonyolítására, de egyes írók életében fontos hely volt (például Bereck József), vagy lehetett. Ilyen hely volt Pozsonyban a rendszerváltás előtti években a Kávézó a Nyerges utcában, nem messze a Madách Kiadótól. A rendszerváltás után eltelt években aztán a Szlovákiai Magyar Írók Társasága áttette a székhelyét Dunaszerdahelyre, és a már a fontosabb irodalmi történések a Csallóköz szívében zajlottak. Itt is megszületett az irodalmi kávéház, amely nem volt, lehetett már olyan spontán, mint a „hőskorban”, hiszen szervezték az összejöveteleit. Nem véletlen, hogy a társaság által megálmodott Vámbéry Irodalmi Kávéház Dunaszerdahelyen nem egy konkrét kávézóhoz, hanem az őt éppen befogadó dunaszerdahelyi vendéglátóegységhez kötődik, éppen ezért az igazi jelentősége nem fizikai valójában rejlik, hanem abban, hogy nemcsak lokális, hanem Kárpát-medencei léptékkel is irodalmi központ akar lenni. Jelenleg ott tartunk, hogy akár két vagy több helyen is lehetne, mivel a SZMÍT több helyszínen is szervez rendezvényeket a városban. „Hivatalosan” pár hónapja ugyan a Country Pub lett a Vámbéry Irodalmi Kávéház immár sokadik színhelye, de lehetne akár a Nosztalgia söröző is, és nem csak azért, mert itt is rendelhetünk kávét, de erről majd később.
A magyar költészet napja a határon túl sem fullad érdektelenségbe, ha azt vesszük, hogy csupán Dunaszerdahelyen három nyilvános eseményt rendeztek ezzel kapcsolatban április 12-én, és az iskolák műsorairól még nem is beszéltem, s el tudjuk képzelni, hogy a költészetnek, a magyar versnek igenis nagy ereje van, és nem igaz, hogy a fiatalokat már nem érdekli a szépirodalom. Csupán a megfelelő módon és a megfelelő „csatornákon” kell őket megszólítani!
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága a Dunaszerdahelyi Népművelési Intézettel közösen egy sajátos ötlettől vezérelve versfalat avatott a dunaszerdahelyi Nosztalgia sörözőben. Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke kifejtette, hogy a versfal igazi kezdeményezője a sörőző tulajdonosa volt. Maga a versfal a Csallóközből származó költők előtt tiszteleg.
mondta Hodossy. A nyolc költő Csehy Zoltán, Hodossy Gyula, Kulcsár Ferenc, Mészáros Károly, Polgár Anikó, Ravasz József, Tóth László és Zirig Árpád, akiktől a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ előtti téren most kétsoros idézeteket is olvashatunk.
fogalmazott Varga Viktor, a Dunaszerdahelyi Népművelési Központ igazgatója.
fejtette ki Hodossy Gyula.
A versek mellett Bertók István Harmónia- és Liszt-díjas zongoraművész játéka biztosított jó hangulatot a jelenlévők számára.
