2022. december 4., 21:36

Sokunkkal volt, nem egyedül

A dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ és a Vámbéry Polgári Társulás közös szervezésében november 30-án került sor a József Attila-díjas Hodossy Gyula Veletek egyedül című verseskötetének bemutatójára.

kurti-laszlo-hodossy-gyula-es-szentmartoni-janos
Galéria
+5 kép a galériában
Kürti László, Hodossy Gyula és Szentmártoni János
Fotó: Lacza Gergely

Gondoltam, mint legutóbb, ezúttal is a könyvtár lesz az esemény otthona, de ezzel kapcsolatos utalást nem tüntettek fel a meghívón. Az illusztris vendégek, közreműködők hosszú névsora már-már egy irodalmi fesztiválra is elegendő lett volna, így hát tovább vakargattam a fejem. Amikor betoppantam a helyszínre, meglepődve láttam, hogy az előtér telis-tele van emberekkel, a büfétől egész a lépcső melletti színpadig székek sorakoznak, hely alig van. A színpad befényezve, kivetítő, hangfalsorok, billentyűs hangszerek. Ekkor kezdtem kérdezni magamtól, hogy jó helyen járok-e? Én most kivételesen nem rockkoncertre jöttem. De amikor megpillantottam Tóth Lacit, Z. Németh Pistát, egy kis asztalnál ülve Dráfi Mátyást, majd az est „tárgyának” szerzőjével is lekezeltem, mégiscsak el kellett hinnem, hogy itt bizony könyvbemutató esete forog fenn. Ahogy helyet foglaltam, láttam, hogy a kivetítőn körbe-körbe az egyetemes irodalom (beleértve a magyar és a szlovákiai magyar szépirodalmat is) szereplői villannak fel, olykor általuk „elkövetett” idézetek kíséretében, utalva ezzel a verseskötet koncepciójára, ami leegyszerűsítve Hodossy más szerzők illetve azok műveinek hatására, inspirálására létrejött verseinek csokorba foglalása.

hodossy-gyula-konyvbemutatoja-a-kozonseg
Hodossy Gyula könyvbemutatója - a közönség
Fotó:  Lacza Gergely

Az est színvonalas kultúrműsorral startolt. Elsőként Farkas Izsák hegedűművész népdal-variációit hallgathattuk, őt Szabó Viktor, a Jókai Színház színművésze követte egy Hodossy-vers felolvasásával, a blokk harmadik részében pedig a Black & White zenekar, azaz Bertók Tóth Katalin és Bertók István szintén a könyv szerzőjének sorait énekelték, melyet a duó férfitagja zenésített meg.

farkas-izsak
Farkas Izsák
Fotó:  Lacza Gergely

A könyvbemutató házigazdája a Rivalda Színház vezetője, Scheer Szabó Manyi volt, aki bevezetőjében elmondta, megtisztelésnek érzi, hogy a kötet születésétől kezdve egészen a mai bemutatóig jelen lehetett annak folyamatában. Ezután felkérte Petőcz András József Attila- és Márai Sándor-díjas, továbbá Magyarország Babérkoszorúja elismerésben részesített íróját, hogy méltassa Hodossy Gyulát:

A szerző verseiben különböző szövegekre reagál, válaszol, visszajelez, mondhatjuk így: üzen. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha belekapaszkodunk mások munkáiba, ez valami nóvum, vagy hogy ez a posztmodern. Kétségtelen tény, hogy ez a dolog, ez a játék nem olyan régen kezdődött. Legfeljebb ha kétezer éve, vagy háromezer. Szókratész például előszeretettel hivatkozik Prótagoraszra. Vagy Homéroszra, miközben tanít, jobban mondva kérdéseket tesz fel a tanítványainak. Dante a fő művében ugyanezt teszi: Vergiliust jeleníti meg. Hodossy tulajdonképpen túllép ezen, hiszen idéz, de a belső indulat az övé. Használjuk az elődöket, kijelöljük az utunkat, megmondjuk, hogy kihez kapaszkodunk, hogy ki a fontos nekünk. Egy ilyen könyv irodalomtörténetileg is fontos dolog lenne, hiszen egyrészt továbbgondolja a szerzőtársakat, másrészt kapcsolódik hozzájuk, figyelmet fordít a megidézett művekre és szerzőtársakra, továbbá figyelmeztet minket arra is, hogy ezeket a szerzőket is olvasni kell. Ezért azt mondhatjuk, hogy egy ilyen típusú kötet, vagy jelesül Hodossy Gyula kötete tulajdonképpen kötelező olvasmány.”

Petőcz András köszöntőjét követően érdemes művészünk és Jászai Mari-díjas színművészünk, Dráfi Mátyás olvasott fel két verset Hodossy új kötetéből. Őt ismét Szabó Viktor, Farkas Izsák és Bertók István követték.

drafi-matyas
Dráfi Mátyás
Fotó:  Lacza Gergely

Kürti László, Bella István-díjas költő vezette azt a beszélgetést, amelyen még részt vett Szentmártoni János, József Attila-díjas költő és a kötet szerzője, Hodossy Gyula. Kürti László a beszélgetés humoros felvezetésében ellentétpárokkal, foglalkozásokkal, titulusokkal és funkciókkal szemléltette Hodossy sokoldalúságát, levonva végül a következtetést:

Mindannyian Hodossy Gyulák vagyunk, vagy legalábbis azok szeretnénk lenni.”

Az első kérdésre reflektálva Hodossy megemlítette, hogy a könyv koncepcióját évekkel ezelőtt ötlötte ki, s már a célegyenesben tartott, amikor leemelt a polcáról egy Tandori-kötetet, és meglepődve vette tudomásul, hogy a szerző már nyolcvanhatban előrukkolt egy ilyen jellegű könyvvel (az 1987-ben megjelent A becsomagolt vízpart c. kötetről van szó – szerk. megj.).

Természetesen mérges voltam Tandori Dezsőre, miért lop tőlem?”

– csapott le ironikusan Hodossy, hozzáfűzve hogy nagyon szereti és nagyra tartja a költészetét.

Szentmártoni János megemlítette, hogy neki azért tetszik különösen ez a kötet, mert

Hodossy ebbe a „világszövetbe” mindenképp beleírja saját magát, s túl ezeken a kapaszkodókon egyszerre önéletrajzot is ír.”

Majd feltette a kérdést, hogy mivel a szerző gyermek-, serdülő- és felnőttkori olvasási élményeit, azok hatásait is beleszőtte a kötetbe, jól érzi-e, ha egyfajta összegzésként tekint erre a munkára? Hodossy szerint természetesen volt egy ilyen szándék is, az ötlet csírája már évtizedekkel előtte megfogant benne, de csak pár éve kezdett realizálódni. „Előtanulmányként” vagy hatvan szerző életművével kezdett újra foglalkozni, de számára sok kedves költő, író végül kimaradt a kötetből, részben terjedelmi, részben szerkesztési okok miatt.

A beszélgetést újabb zenés-irodalmi „kultúrblokk” követte Szabó Viktorral, Dráfi Mátyással, az időközben Sárközi Pállal kiegészült Black & White zenekarral és Farkas Izsákkal.

Valahol ott rontottam el, hogy nem tanultam meg hegedülni. A hegedűsök mai tapasztalatomnál fogva sokkal nagyobb tapsot kapnak, mint a költők”

– kezdte viccelődve a zárszót Hodossy, majd megköszönte a jelenlévőknek, hogy emelték az est fényét.

Örömét fejezte ki, hogy ezt az eseményt ebben a kultúrházban rendezhették meg, mivel szeretett volna kávéházi hangulatot teremteni, utalva a Vámbéry irodalmi estekre, ahol „teljesen lazán, mindenféle meghívók nélkül össze tudtak jönni az emberek, irodalmárok, művészek, tudósok, és megkötések nélkül tudtak beszélgetni, eszmét cserélni mindarról, amit lényegesnek éreztek, és ez fontos.”

Jó látni és megtapasztalni, hogy Dunaszerdahelyen pezseg a kulturális élet. Nem először fordul elő ugyanis, hogy egy ártatlan hétköznapi órában egyszerre több olyan esemény kezdődik, amely nem kevés érdeklődőt vonz, sőt, hallomásból tudom, hogy sokan legszívesebben mindkét eseményre ellátogattak volna (beleértve e sorok íróját is). Talán nem lenne ördögtől való egy közös online naptárat létrehozni, ahová a legismertebb helyi szervezetek az esemény fixálásának időpontjában bejegyezhetnék programjaikat. Az optimistábbak ilyenkor azt szokták mondani, hogy amíg ekkora az érdeklődés és mindkét helyen telt ház van (mert jelen esetben így volt), addig hol a gond? A pesszimisták meg csak legyintve megjegyzik, hogy felesleges ilyet létrehozni, hiszen a kutya sem fog vele foglalkozni. Akit mindkét esemény érdekel, az meg a két szék közé esik, vagyis csak az egyikre tud ráülni, mert egy időben, de más helyen két székre egy fenékkel nehezen lehetséges...

A szerdai esten nemcsak egy szimpla könyvbemutatónak lehettünk részesei, hanem egy jól megszervezett multikulturális élményben lehetett részünk, ahol nemcsak az esemény utáni állófogadás finom szendvicsei és „katonái” biztosítottak bennünket arról, hogy jó szájízzel távozhatunk.

drafi-matyas
Galéria
+5 kép a galériában

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.