Sokunkkal volt, nem egyedül
A dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ és a Vámbéry Polgári Társulás közös szervezésében november 30-án került sor a József Attila-díjas Hodossy Gyula Veletek egyedül című verseskötetének bemutatójára.
Gondoltam, mint legutóbb, ezúttal is a könyvtár lesz az esemény otthona, de ezzel kapcsolatos utalást nem tüntettek fel a meghívón. Az illusztris vendégek, közreműködők hosszú névsora már-már egy irodalmi fesztiválra is elegendő lett volna, így hát tovább vakargattam a fejem. Amikor betoppantam a helyszínre, meglepődve láttam, hogy az előtér telis-tele van emberekkel, a büfétől egész a lépcső melletti színpadig székek sorakoznak, hely alig van. A színpad befényezve, kivetítő, hangfalsorok, billentyűs hangszerek. Ekkor kezdtem kérdezni magamtól, hogy jó helyen járok-e? Én most kivételesen nem rockkoncertre jöttem. De amikor megpillantottam Tóth Lacit, Z. Németh Pistát, egy kis asztalnál ülve Dráfi Mátyást, majd az est „tárgyának” szerzőjével is lekezeltem, mégiscsak el kellett hinnem, hogy itt bizony könyvbemutató esete forog fenn. Ahogy helyet foglaltam, láttam, hogy a kivetítőn körbe-körbe az egyetemes irodalom (beleértve a magyar és a szlovákiai magyar szépirodalmat is) szereplői villannak fel, olykor általuk „elkövetett” idézetek kíséretében, utalva ezzel a verseskötet koncepciójára, ami leegyszerűsítve Hodossy más szerzők illetve azok műveinek hatására, inspirálására létrejött verseinek csokorba foglalása.
Az est színvonalas kultúrműsorral startolt. Elsőként Farkas Izsák hegedűművész népdal-variációit hallgathattuk, őt Szabó Viktor, a Jókai Színház színművésze követte egy Hodossy-vers felolvasásával, a blokk harmadik részében pedig a Black & White zenekar, azaz Bertók Tóth Katalin és Bertók István szintén a könyv szerzőjének sorait énekelték, melyet a duó férfitagja zenésített meg.
A könyvbemutató házigazdája a Rivalda Színház vezetője, Scheer Szabó Manyi volt, aki bevezetőjében elmondta, megtisztelésnek érzi, hogy a kötet születésétől kezdve egészen a mai bemutatóig jelen lehetett annak folyamatában. Ezután felkérte Petőcz András József Attila- és Márai Sándor-díjas, továbbá Magyarország Babérkoszorúja elismerésben részesített íróját, hogy méltassa Hodossy Gyulát:
Petőcz András köszöntőjét követően érdemes művészünk és Jászai Mari-díjas színművészünk, Dráfi Mátyás olvasott fel két verset Hodossy új kötetéből. Őt ismét Szabó Viktor, Farkas Izsák és Bertók István követték.
Kürti László, Bella István-díjas költő vezette azt a beszélgetést, amelyen még részt vett Szentmártoni János, József Attila-díjas költő és a kötet szerzője, Hodossy Gyula. Kürti László a beszélgetés humoros felvezetésében ellentétpárokkal, foglalkozásokkal, titulusokkal és funkciókkal szemléltette Hodossy sokoldalúságát, levonva végül a következtetést:
Az első kérdésre reflektálva Hodossy megemlítette, hogy a könyv koncepcióját évekkel ezelőtt ötlötte ki, s már a célegyenesben tartott, amikor leemelt a polcáról egy Tandori-kötetet, és meglepődve vette tudomásul, hogy a szerző már nyolcvanhatban előrukkolt egy ilyen jellegű könyvvel (az 1987-ben megjelent A becsomagolt vízpart c. kötetről van szó – szerk. megj.).
– csapott le ironikusan Hodossy, hozzáfűzve hogy nagyon szereti és nagyra tartja a költészetét.
Szentmártoni János megemlítette, hogy neki azért tetszik különösen ez a kötet, mert
Majd feltette a kérdést, hogy mivel a szerző gyermek-, serdülő- és felnőttkori olvasási élményeit, azok hatásait is beleszőtte a kötetbe, jól érzi-e, ha egyfajta összegzésként tekint erre a munkára? Hodossy szerint természetesen volt egy ilyen szándék is, az ötlet csírája már évtizedekkel előtte megfogant benne, de csak pár éve kezdett realizálódni. „Előtanulmányként” vagy hatvan szerző életművével kezdett újra foglalkozni, de számára sok kedves költő, író végül kimaradt a kötetből, részben terjedelmi, részben szerkesztési okok miatt.
A beszélgetést újabb zenés-irodalmi „kultúrblokk” követte Szabó Viktorral, Dráfi Mátyással, az időközben Sárközi Pállal kiegészült Black & White zenekarral és Farkas Izsákkal.
– kezdte viccelődve a zárszót Hodossy, majd megköszönte a jelenlévőknek, hogy emelték az est fényét.
Jó látni és megtapasztalni, hogy Dunaszerdahelyen pezseg a kulturális élet. Nem először fordul elő ugyanis, hogy egy ártatlan hétköznapi órában egyszerre több olyan esemény kezdődik, amely nem kevés érdeklődőt vonz, sőt, hallomásból tudom, hogy sokan legszívesebben mindkét eseményre ellátogattak volna (beleértve e sorok íróját is). Talán nem lenne ördögtől való egy közös online naptárat létrehozni, ahová a legismertebb helyi szervezetek az esemény fixálásának időpontjában bejegyezhetnék programjaikat. Az optimistábbak ilyenkor azt szokták mondani, hogy amíg ekkora az érdeklődés és mindkét helyen telt ház van (mert jelen esetben így volt), addig hol a gond? A pesszimisták meg csak legyintve megjegyzik, hogy felesleges ilyet létrehozni, hiszen a kutya sem fog vele foglalkozni. Akit mindkét esemény érdekel, az meg a két szék közé esik, vagyis csak az egyikre tud ráülni, mert egy időben, de más helyen két székre egy fenékkel nehezen lehetséges...
A szerdai esten nemcsak egy szimpla könyvbemutatónak lehettünk részesei, hanem egy jól megszervezett multikulturális élményben lehetett részünk, ahol nemcsak az esemény utáni állófogadás finom szendvicsei és „katonái” biztosítottak bennünket arról, hogy jó szájízzel távozhatunk.
