Sándor Károly – „Száz élű arcát mutatja az élet…”
A lévai magyarság október 3-án a 80. életévébe lépő költőt, muzeológust, helytörténészt, a nagysallói születésű Sándor Károlyt köszöntötte.
Az ünnepi verses délután a Reviczky Társulás irodalmi szakosztályának szervezésében valósult meg a járási székhely magyarságának otthonában, a Reviczky Házban. A rendezvény kezdetén a társulás irodalmi szakosztályának vezetője, Puksa Magdolna, majd annak elnöke, Wirth Jenő köszöntötte a költőt és a szép számban megjelent közönséget, amelynek tagjai Weppery László közreműködésével lapozhattak bele a gyermekéveit Sáróban töltő Sándor Károly képzeletbeli verseskötetébe. Az irodalmi délutánt – néhány Sándor-költemény elszavalásával – a Juhász Gyula Alapiskola tanulói és a helyi versbarátok színesítették.
A Szótlan arcok és az 1959-ben írt Daloló róna című műveiben a költő a szülőföldjéhez való ragaszkodását hangsúlyozza. E költeményekből derül ki az is, hogy a garami róna kalásztengeréből hiába vitték őt olykor messzire az évek, mégis hűséges maradt ehhez a tájhoz. A tájhoz, melyben „a vén Garam hangjára csókos napfény hajol.” A – Prágában református lelkészi képesítést szerző, majd a pozsonyi Comenius Egyetemen történelmet tanuló – költő pályatársával, Csontos Vilmossal együtt mindig is az egykori Bars vármegye földrajzának nagy rajongója volt. Új élet című versében éppen a garamsallói-zalabai költőtárshoz szólva vall erről: „Én neked ifjú testvéred vagyok, / mert a Garam mente közös anyánk. / Életet mind a kettőnk itt kapott, / s vetést érlelő nap ragyog le ránk.”
Tanulmányai elvégzését követően a lelkipásztor Sándor Károly többek között Felsőszecsén, Barsváradon és Hontvarsányban hirdette az igét, de továbbra is foglalkozott az irodalommal. Megalapította a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpadot azzal a közkedvelt, költőként is tevékenykedő Gergely Józseffel közösen, akinek két verse – az Adj erőt és a Reménytelenül című – szintén elhangzott a Reviczky Házban.
Műveiben Sándor Károly nem csupán a felnőttekhez szól, 2006-ban megjelenő Bújócska című verseskötetében a gyermekeket is megszólítja. Ebben található négy versét (Nagyapa mesél, Órarendem, Varjak, Álom) a helyi alapiskola tanulói tolmácsolták, majd a Testvérszándék, a Barangolás a Garam mentén, az Apám és Az ébredés című költemények elszavalása után elhangzott az egyik legsikerültebb vallásos témájú műve, az 1959-ben íródott Száll a hála is.
A Reviczky Társulás hosszú évekig aktívan tevékenykedő elnökségi tagjának, a helytörténeti szakosztály alapítójának, nem csupán költészetét, hanem helytörténészi, muzeológusi, valamint művelődés- és közösségszervezői tevékenységét is méltatták, kiemelve a lévai céhek és nyomdák történetét bemutató köteteit.
A rendezvény zárásakor természetesen szót kapott az ünnepelt is. Sándor Károly megköszönte a kedves szavakat, majd felidézte egyik vallomásos szerelmes versét, amelyet felesége ihletett: „Nyűgös napok terhét lerázva / nálad megnyugvást várok. / Lerázva önmagunkról / a ránk zúduló világot.”
