Régi mosolyok, régi könnyek – színészképes mesekönyv
A Régi mosolyok, régi könnyek – színészképes mesekönyv Szigethy Gábor Kossuth-díjas színháztörténésznek, rendezőnek, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatójának új kötete, amely több mint 40, mára nagyrészt elfeledett magyar színész életét mutatja be személyes visszaemlékezésként.
A könyvnek az az egyik érdekessége, hogy minél idősebb az olvasója, annál több művész neve cseng számára ismerősen. A kötet második felétől én már valamennyit ismertem, sőt-- hála a televíziónak--, játszani is láthattam őket. A könyvben talán több a fotó, mint a szöveg, és a színészek karrierjének egy-egy kiemelt pillanatát eleveníti meg annak szerzője. A fotók inspirálták emlékezetét.
Mindenkinek megvolt a maga sorsa, akik fiatalon eltávoztak szülőhazájukből, azoknak még a nevét is tilos volt kimondani, nem csoda hát, ha a későbbi nemzedékek számára már az már nem cseng ismerősen. Ráadásul a színész csak anyanyelvén lehet igazán színész, így mindössze Ferrari Violettának Németországban és Muráti Lilinek Spanyolországban sikerült a színi pálya folytatása. A többiek kénytelenek voltak felhagyni azzal, és polgári pályán biztosítani megélhetésüket.
Ez a szépen kivitelezett, szokatlan műfajú könyv nem színháztörténeti kötet, hanem szerzőjének emlékeiből szőtt utazás a múltba. Értékét az is növeli, hogy az illusztrációként felhasznált fotók sokaságát zömmel a múlt nagyjai alá is írták, sőt gyakran megjegyzéseikkel is gazdagították.
