Politikusként is a tudományt szolgálta
A múlt század első felének egyik kiemelkedő magyar vegyészprofesszora volt Varga József (1891–1956), aki felejthetetlen érdemeket szerzett a magyar vegyipar fellendítésében.
Tanítványa, a későbbi oktatási miniszter, Polinszky Károly (1922–1998) professzor írta róla: „Az a tudomány, amit Varga József tanított és művelt, a kémiai technológia, műszaki tudomány. A tudományos és technikai forradalom korában pedig egy műszaki tudomány eredményeit nem lehet rövid távon értékelni. A természettudósoknak ilyen szempontból könnyebb dolguk van; az ő feladatuk az élet és a természet törvényszerűségeinek mind behatóbb és pontosabb megismerése. Nem kell törődniük azzal, hogy eredményeik a társadalom számára azonnal és közvetlenül hasznosíthatók-e. A műszaki tudósnak azonban az élet mindennapi követelményeihez kell igazodnia, azok pedig rohanó korszakunkban szüntelenül változnak. Új igényekhez új nyersanyagokat, az új nyersanyagokhoz új technológiákat kell keresni. Nyersanyagforrások elapadnak, más nyersanyagok végtelennek tűnő készletekben bukkannak fel, amíg az igények haladványszerű növekedése ezt a végtelent is véglegesíti.”
Volt egy időszak a magyar gazdaság történetében, amikor megoldást kellett találni bizonyos nyersanyagok, például a barnaszén észszerű hasznosítására olyan eljárások alkalmazásával, amelyek során ebből az ásványkincsből egy sokkal értékesebb anyag, például motorbenzin legyen előállítható. Már első kutatásaival sikerült módszert kidolgoznia, hogy miképp kell a földgázt – elsősorban a metánt – hidrogénre és hamutól mentes koromra elbontani. Az így nyert tiszta szénből elektródokat tudtak gyártani.
A földgáz egyébként azért került a vizsgálatok homlokterébe, mert 1909-ben az erdélyi Kissármás környékén hatalmas mennyiségű földgázkitörés történt és ezt csak két évvel később tudták megfékezni. Az első világháború végéig sok fontos kísérletet végzett a gázlelőhelynél és a budapesti laboratóriumban is, de az ígéretesen alakuló kutatásoknak egyszer és mindenkorra véget vetett a román megszállás és Erdély elcsatolása.
Varga József később a barnakőszén nagy nyomáson és magas hőmérsékleten végrehajtott desztillálásával folyékony szénhidrogéneket állított elő és ezekből műbenzint sikerült nyerni. Módszere felkeltette a külföld, elsősorban Németország érdeklődését. Bár nem tülekedett a politikába, Teleki Pál (1879–1941) miniszterelnök felkérését elfogadva, vállalta az iparügyi minisztérium vezetését, amelytől aztán 1943 márciusában önként megvált és visszatért a katedrájára. A Magyar Tudományos Akadémia 1946-ban rendes tagjává választotta.
Professzorként jó humorral megáldott, szellemes emberként tartották számon, sőt feljegyezték néhány mosolyt fakasztó kijelentését is. Egyszer ezt mondta: „Az üzem rentabilitása megköveteli a tökéletes égést, ami viszont azzal jár, hogy nem füstöl a kémény. Ezt elérhetjük, ha például nem tüzelünk. Ez száz százalékos megtakarítás!”
Egy másik emlékezetes megállapítása: „A szénsav mennyisége világtájak szerint változik. Ezért van az, hogy a szoba egyik sarkában több van, mint a másikban…”
Az egyik vizsgán megkérdezte a hallgatót: „Mit csináljunk, ha sok tüzelőanyag fogy el?” Válasz: „A fűtőknek szénmegtakarítási jutalékot adunk.”
Egy másik vizsgán ezt kérdezte: „Hogyan ismeri fel a kemény vizet?” Válasz: „Kemény vízben nem habzik a szappan.” Professzor: „Nincs szappan!” Válasz: „A kemény víz lerakódást okoz a kazánban.” Professzor: „Nincs kazán!” Majd látva a hallgató zavarát, segíteni igyekezett: „Ha kemény vízzel főz, mi lesz a babbal?” A hallgató erre megmakacsolja magát: „Nincs bab!”.
Megjelent a Magyar7 2023/18.számában.
