Őszintén és pengeélen haladva az idők mezsgyéjén
A Pázmaneum Társulás meghívására érkezett kedden Dunaszerdahelyre a Vámbéry téri Stephaneumba Hrubík Béla, hogy a Polgári Esték sorozat keretében az egybegyűlt érdeklődő közönség előtt bemutassa új könyvét, amelynek címe: Az idők mezsgyéjén (Kiadó: Vámbéry Polgári Társulás, 2024).
Az esten megemlékeztek Esterházy Jánosról, akiről Hrubík Béla is ír könyvében, Tanúságtétel egy zoboralji Messiásról, aki a barátom volt! címmel. A kötetnek már eleddig is volt néhány bemutatója Hrubík szűkebb hazájában, de Rozsnyón, Komáromban és Somorján is.
Dunaszerdahelyen a szerzőt és közönségét a társulás elnöke, a város alpolgármestere, Karaffa Attila üdvözölte és Szalay Dávid beszélgetett vele. Hrubík Bélának nem ez az első könyve (Sorsközösségben – Tisztelgés a CSEMADOK 70 éve előtt; Az életfa árnyékában stb.), és a helyszínre is több kötettel érkezett. A legújabb, 470 oldalas könyv írásainak egyikét-másikát lehet, hogy néhányan olvasták már a neten, de egy ilyen vaskos kötetbe rendezve a témák súlyossága okán is „fejbe kólintó” olvasmány. No de, akármilyen furcsa, ennek az ellenkezője is igaz, de erről majd lentebb…
A könyvbemutatón Hrubík Béla beszélt a kötet geneziséről, s Esterházy kapcsán elmondta, kik is irányították a figyelmét a Messiás felé. A kötetet öt témakörbe rendezte; akár az egyes írások címe, a fejezetcímek is önmagukért beszélnek. A haza, minden előtt című számos témát érint; többek között Hrubík megemlékezik azokról, akiket tisztel, s akik a barátai is voltak, de már nincsenek az élők sorában.
vetette papírra.
A kötet írásait nehéz lenne műfaj szempontjából egy „zsákba” gyömöszölni, mindenesetre
publicisztikáról van szó, amelynek témája tágabb értelemben a politika, a közélet, a sport, magyarságunk, hitünk és minden más, ami a mindennapi életünkkel összefügg.
Hrubík érzi azt, amit mindannyian (de mégis főleg az idősebbek, a hamarább születettek) érzünk, hogy a világ nagyon gyorsan változik, s ez nem mindig a válik előnyére. Így ír erről:
S ez nem nosztalgia, hanem a valóság diagnózisa.
Azonban Hrubík mégsem szomorú, mert írásainak zömét áthatja a humor… De nem valamiféle könnyed bájjal papírra vetett, hanem szarkasztikus, elevenbe vágó, egyesek szerint lehet, hogy sértő is, de önmagát is görbe tükörben ábrázoló, a groteszk elemeitől sem mentes humorról van szó, ahol az úgynevezett politikai korrektség különféle formáit ne nagyon keressük.
A könyvhöz Előszót író, Molnár Imre Esterházy-kutató néhány bevezető mondata telitalálat Hrubík publicisztikájának jellemzésére:
Valahol ilyen Hrubík publicisztikába ágyazott humora is… Néha kisfiús, néha akasztófahumor.
Az egyik fejezet címéül nem véletlenül választotta Karinthy elhíresült mondatát: A humorban nem ismerek tréfát. És valóban, a humor nem mindig játék, olykor „véresen” komoly. Ezt jelzi az egyes fejezetek írásainak a címe is, legyen szó politikáról (rólunk, felvidéki magyarokról is), sportról és sok minden másról. Íme, csak „mutatóba” néhány írás címe: Őszintén és pengeélen; Csak semmi pánik, itt a világvége!; Lenin újratöltve!; Háború és vége; Vér és olaj; Nagy árat fizettünk érted, szabadság, drágább lett a lánc!; Megfogta az Isten a lábamat; Nekrológ. Ez utóbbi címben nincs semmi különleges, sem szójáték, sem utalás, viccesnek meg már a szó jelentése okán sem nevezhető. Ám az első mondat után rögtön kiderül, miről, „kiről” is írt nekrológot a szerző:
S az írás végén pedig ez áll:
MKP – született: 1998. június 21-én – meghalt: 2023. december 8-án
Az, hogy valaki nem akarja hallani az igazságot, nem ment fel minket annak a felelőssége alól, hogy elmondjuk.
Élt 25 évet, 5 hónapot és 17 napot. De minek?”
Ez tehát a Nekrológ című cikk végén a sírfelirat, amelynek kérdőjeles félmondata lehet, hogy vitára adhat okot, de egy biztos, megsértődni nem szabad, hiszen valahol mi is az MKP voltunk. S végül is, ez Hrubík írása, véleménye…
Nem vagyok semmilyen „ítész”, kritikus, de valahogy úgy tűnik, hogy Hrubík Bélának van szépirodalmi „vénája”. Egy szatirikus regény mindenképpen benne lehetne a „pakliban”. Ki tudja, egyszer talán rábeszéli magát.
