Őszi éjjel…
A természetet járva egyre színesebb arcát mutatja az ősz. A galagonyafa ilyenkor már csodálatos látványt nyújt piros terméseivel.
Hát persze, hogy eszembe jut Weöres Sándor gyermekverse, amit, ahogy tapasztalom, rengeteg felnőtt is szívesen felidéz.
Ez már egy többgeneráción „átívelő” gyermekversike, afféle klasszikus, amit boldogan mond az anya gyermekének, a nagymama az unokájának, de akár két kisgyermek is, egymással replikázva, esetleg selypítve.
„Őszi éjjel / izzik a galagonya / izzik a galagonya / ruhája. / Zúg a tüske, / szél szalad ide-oda, / reszket a galagonya / magába. / Hogyha a Hold rá / fátylat ereszt: / lánnyá válik, / sírni kezd. / Őszi éjjel / izzik a galagonya / izzik a galagonya / ruhája.”
Az írás megjelent a Magyar7 2024/42. számában.
Címkék
