Örök szerelmeink
Akkor ismerünk meg valakit vagy valamit igazán, ha megszeretjük.
És akkor emelkedünk föl afölé, ami bánt vagy bántott, amikor az művészi élménnyé válik – bennünk, vagy általunk, legyen az egy dal, képzőművészeti alkotás, tánc, színház vagy akár modern elbeszélésfüzér.
Andreï Makine kétnyelvű orosz-francia író műveltségének köszönhetően tudja mindezt, mégis képes a tudálékosság legcsekélyebb nyoma nélkül, egyszerűen, belérzéssel és mély élettapasztalatokat nyújtva egyéni sorsokban megjeleníteni azt, hogy mit és hogyan éltek meg az emberek a posztsztálini időszak Szovjetuniójának a korábbitól kissé „puhább“, azaz nem annyira brutális, de mégis léleknyomorító mindennapjaiban.
Ha elolvassuk a könyvet, valószínűleg újraéljük a saját életünket és örök szerelmeinket is, és biztos másként fogjuk látni azt a múltat, ami sokunkat megnyomorított, de a megőrzött értékeknek hála erőt is nyerhetünk belőle a további küzdelmünkhöz.
Ahogy Illyés Gyula írta nagy Bartók versében:
