Olyan vagy, amilyen az otthonod
Marie Kondo Rend a lelke mindennek című könyve a megjelenése óta eltelt csaknem 15 év alatt bejárta az egész világot. Ahogy a rendrakásra kifejlesztett módszere, a KonMari-módszer is világszerte ismert és népszerű lett. Ez a könyv arra készteti az olvasót, hogy tegyen rendet az otthonában, és ezzel a fejében, testében és lelkében is beáll a rend.
Ez a törékeny fiatal japán lány már ötéves korában kezdte lapozgatni a háziasszonyoknak szóló magazinokat, és azonnal elbűvölte őt a rendezett otthonok szervezettsége, tisztasága és szépsége. Tizenöt éves korában már mélyrehatóan tanulmányozta a rendrakás művészetét.
A gyakorlatban is érvényesítette addigi ismereteit: először saját szobáját, majd a testvéreiét, szüleiét rendezte át azzal az alapelvvel, hogy a felesleges kacatoktól meg kell válni. Jelenleg rendkívül sikeres vállalkozása van Tokióban. Ennek az a küldetése, hogy megtanítsa az embereknek a túlzsúfoltság hátrányait, ezzel szemben a levegős, kedélyes, harmonikus és szépséges otthon kialakítását.
Hihetetlen nagy az érdeklődés a tanácsai, illetve tanfolyamai iránt, az emberek a világ túlsó oldaláról is meghívják, hogy megszerezhessék tőle azt a tudást, amellyel csodálatossá varázsolhatják otthonukat.
„Képzelj el egy kacatokkal telezsúfolt szobát! – mondja könyvében Marie Kondo – Nem magától lett rendetlen: te, aki benne élsz, idézted elő a rendetlenséget. Úgy tartják, hogy ha <körülötted nincs rend, akkor a fejedben sincs>. Én legalábbis így gondolom. Amikor egy szoba rendetlenné válik, annak nem csak fizikai oka van. A látható rendetlenség segít elterelni a figyelmedet a zűrzavar igazi forrásáról. A rendetlenség valójában ösztönös reflex, amelynek az a szerepe, hogy elvonja a figyelmedet a valódi kérdésekről.”
A könyvben bemutatott KonMari-módszer nem csupán szabályok sora, amelyek leírják, hogyan kell tárolni és rendszerezni tárgyainkat, hanem útmutató is a helyes szemlélethez, amelyet követve örökre rendet rakhatunk az életünkben.
A könyv szerzője arról győzködi az olvasót, hogy amint rendet tesz otthonában, drámai módon megváltozik az élete is. Amikor az ember megtapasztalja, milyen érzés egy igazán rendezett házban élni, hirtelen az egész világa felderül.
Ezért többé nem fogja hagyni, hogy újra felüsse a fejét a káosz. Ezt hívja Marie Kondo a rendrakás csodájának. Ezt a varázslatot igyekszik könyve által megosztani a lehető legtöbb emberrel.
Aligha lesz lehetőségünk személyesen találkozni a rendrakás csodamesterével, így hát legalább a könyve segítségével próbálkozzunk egy jól átgondolt nagytakarítással.
A könyv öt fejezetből és több alfejezetből áll. A tartalomjegyzéket mindjárt a kötet elején olvashatjuk, és a címek azonnal felcsigáznak mindenkit. Mert ki az, aki körül az égvilágon minden rendben van? A mániákus rendrakók is sokat meríthetnek az itt leírtakból. Hát még a gyűjtögetők, a hanyagok, a lusták! Nem is véletlen, hogy az első oldalakon ilyen címek olvashatók az egyes fejezetek felett:
Miért nem tudok rendet tartani az otthonomban?, Nem tudsz rendet rakni, ha nem tanulod meg, hogyan kell!, Fogj hozzá, és kezdj új életet! Aztán jönnek a gyakorlati kérdéskörök: Az első a selejtezés, Az első lépés: dobj ki mindent egyszerre, ami felesleges! És itt meg kell állnunk egy percre. Marie Kondo anélkül, hogy látta volna otthonunkat, biztos benne, hogy tele van felesleges kacatokkal. Türelmesen ismételgeti, hogy ezektől meg kell válnunk. És nemcsak emléktárgyakra, régi levelekre és más hasonló érzelmi dolgokra érti ezt, hanem ruházatunkra, lábbelinkre, porosodó könyveinkre, elavult dokumentumainkra, például régi szerződésekre, a már lecserélt háztartási gépek használati utasításaira…
Az „egyszer még jól jöhet” elméletét nem ismeri el, hiszen ha egyszer valóban szükségünk lenne valamire, amit már kidobtunk, nagyon könnyen beszerezhetjük, ahelyett, hogy éveken át foglaljuk vele lakásunk bizonyos részét, még ha csak apró dolgokról van is szó.
Arról már nem is beszélve, hogy az évek, sőt évtizedek alatt a szekrény aljában (vagy bárhol) meglapuló néhány dologról nem is tudunk, megfeledkeztünk róluk, akkor pedig igazán nem hiányozhatnak, ha megszabadulunk tőlük.
Mint feljebb említettük, az első lépés a selejtezés. Ez óriási munka, főleg a kényszeres gyűjtögetők számára, de enélkül nem tudunk a másik lépéshez, a tárolás módjaihoz eljutni. Enélkül pedig nem leszünk képesek felújítani, felvirágoztatni otthonunkat. Sok minden másra is megtanít a könyv írója. Számomra nagyon meggyőző az a rész, amelyben azt állítja, a rendrakással a döntéshozatali képességünket szilárdítjuk meg. Hiszen a hosszú évek alatt felgyülemlett sok-sok limlomról el kell döntenünk, melyiknek van számunkra igazán értéke, és melyik a felesleges. Mert nem hagyhatunk meg mindent, akkor nem lenne értelme a rendrakásnak, sőt nem is tudnánk igazán rendet teremteni.
Érdemes elolvasni ezt a könyvet, mert közelebbről megismerhetjük magunkat általa. Rádöbbenünk, hogy van valami abban a mondásban, hogy < olyan vagy, amilyen az otthonod>.
Akár nekifogunk a nagytakarításnak, akár nem, legalább véleményt formálhatunk az itt leírtakról. És bármennyire igyekeznénk bagatellizálni a szerző állításait, a szívünk mélyén minden bizonnyal elismerjük, hogy igaza van.
„A gondolkodásmódodat az változtatja meg, ha te magad teszed rendbe otthonodat.”
(Marie Kondo: Rend a lelke mindennek, megjelent 2014-ben a Kiskapu Kft. gondozásában)
