November-versek
Keresgélek a neten. Vajon kit ihletett meg november? Ez a napfényben és világosságban szűkölködő, ködben és nyirkosságban, meg károgó varjakban „gazdag”, sokunkat lehangoló hónap?
Novembernek én magam is mindig már csak a végét várom. Valahogy nem lopta be magát a szívembe.
Juhász Gyula November című verse bizony ezt a hangulatot tükrözi, de hát ő a nagy fájdalmak tudója és közreadója volt.
Csokonai Vitéz Mihály azonos című verse is szomorkásan kezdődik, de csak addig mélabús, amíg újborkóstolóra nem hívja benne kedves barátját.
Hozzá gesztenyét, naspolyát, diót is kínál. Mind-mind fölöttébb alkalmasak borkorcsolyának és a búbánat elűzésére. Ahogy versében írja: „Bolond az, barátom, aki okos mindég! / Le kell a mord képet néha-néha tenni. / S ha ennyi hívságra nem fogunk is menni: / Jer, legalább minden únalmat űzzünk el / Az új boron vídám beszélgetésünkkel!”
Nos, a recept azóta sem változott. Rosszkedv ellen biztos patikaszer a baráti társaság.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/45. számában.
