Nosztalgiázzunk harminc év napsütésében!
Vannak olyan pillanatok, amikor elragad bennünket a nosztalgia hulláma, s csak sodródunk az árral, és nem is igazán akarunk belőle kitörni. Mert jó néha feleleveníteni egy-két iskolai csínytevést, vagy a nagyszülőkkel töltött nyarak pillanatait. Grecsó Krisztián Harminc év napsütés című kötete az emlékezésről, a gyerekből férfivá való érettségről szól. Valamint arról, hogy mindenki felüljön a nosztalgia vonatra és elmerüljön saját emlékeiben.
A kötet tulajdonképpen egy csendes kalendárium, a generációk közti kommunikáció lehetőségeivel és lehetetlenségeivel együtt vonultatja fel azokat a múltbéli eseményeket, amelyeket akár mi is megélhettünk volna. Tárcanovella, de valamilyen időbeliséget is felfedezünk benne, hiszen a narrátor gyerekkora és később már felnőttkora is olvasható a könyvben.
Az elbeszélő (feltehetően Grecsó életének apró mozzanataiba kapunk betekintést) nem tartja be a kronológiát, előre és hátra utal az élettörténetekben. Mégis, ahogy olvassuk a novellákat nincs hiányérzetünk, csupán azt érzékelhetjük, hogy lassabban haladunk egy-egy jelenet olvasásával. Minden bizonnyal azért, mert a történetek által betekintést nyerünk a nagymamájával (Juszti mama) nyaraló Krisztián és saját nyaraló élményeink világába is. Ilyenkor elmélázunk, vajon velünk is történtek különös dolgok egy-egy balatoni kirándulás alkalmával.
A nagyszülők egyébként fontos szerepet játszanak a kötetben, Juszti mama különösképp nagy hatással lehet az olvasóra, hiszen ő testesíti meg a jót és a bölcset a történetek során.
Ahogy a kisfiú eléri a középiskolás kort, megfigyelhetjük az elvágyódását az otthoni környékről, ahonnan azért már ideje kitörni. A falusi és a városi lét összehasonlítása egy fiú szemén keresztül mégis csak más. Mert mi van akkor, ha a tájszólását észreveszik a többiek? Na, és az első zenekar, amelynek a neve a The Toors lesz?
A sok utazás, a tapasztalatszerzés, az egyetemi évek Szegeden, a sehol sem otthon levés érzete végül mégis csak hazáért kiált. Otthon lenni, letelepedni, megházasodni és élni az életet. Persze ehhez előbb csalódni kell, megcsalatkozni és hagyni a régi barátokat elmenni, hogy helyükbe csak az igazak kerüljenek.
Grecsó Krisztián a Harminc év napsütését (2018) a Vera (2019) könyve előtt írta meg, amely 2020-ban elnyerte a Libri irodalmi közönségdíját. Ebben a kötetben már a Verából is találunk egy kis részletet. Az első szerelem szépségét hivatott bemutatni az a jelenet, amely a Harminc év napsütésben megjelenik. Vera története sem mindennapi, ezért talán joggal került bele ebbe a novelláskötetbe, vagy talán azért is, hogy az olvasó belemélyedjen Grecsó legújabb kötetébe, amely egy kislány szemén keresztül láttatja a világot.
A Harminc év napsütés tele van drámai hangvételű, de ugyanakkor humoros elemekkel, amelyeken az embernek nemcsak nevetnie kell, de egyúttal komolyan el kell gondolkodnia a saját életén is. Egyfajta beszélgetés alakul ki a könyv és az olvasó között. A téma pedig adott, csak mélyedjünk el benne.
