Grecsó kicsiknek és nagyoknak
Grecsó Krisztián nevét már sokan ismerhetik, hiszen a magyarországi író prózáival csak úgy berobbant a köztudatba, s azóta ontja magából a jobbnál jobb történeteket. Ezek a történetek annyiban hasonlítanak egymásra, hogy szeretik a múltat, de a titokzatos háttérrel rendelkező családokat is, akik mindig valamit rejtegetnek a szeretteik elől. A Vera című legújabb Grecsó remekmű is hasonló történetekkel van felvértezve.
Vera okos, tisztelettudó, legjobb barátnője Sári, aki a legmenőbb csaj az osztályban, s mindent együtt csinálnak.
Addig van ez így, amíg Vera meg nem ismerkedik Józeffel, a lengyel-magyar kisfiúval, akit Sári szüleinek partiján ismer meg.
Grecsó Krisztián legújabb regényének története mondhatni in medias res-szel kezdődik. Az 1980-as évek Szegedébe repít bennünket az író. Azonnal Sáriék nappalijában találjuk magunkat, ahol Béla bácsi (Sári apukája) születésnapját ünneplik. Vera a szegedi általános iskola negyedik osztályos tanulója, aki saját gyermeki gondolatait ossza meg az olvasóval a világról, a körülötte zajló eseményekről és persze a benne kavargó érzések halmazáról. Hirtelen rádöbben, hogy a felnőttek a sok alkohol és mámor forgatagában másképpen viselkednek, mint ahogy a mindennapokban. Az apukája is csinál olyat, amit máskor nem szokott, Sári pedig úgy kelleti magát, mint azelőtt még sosem. Vagy csak eddig nem vette észre?
Ám a legfurcsább mind közül Józef, aki különös hatással lesz a lányra. Vera egyik nap beleesik a múzeum mellett található ásatás egyik gödrébe, ahonnan a fiú kihúzza, majd a karjaiban viszi fel a lépcsőkre. Attól a pillanattól kezdve minden megváltozik a kislány életében. Ő maga is megváltozik.
Intőt kap feleselésért, összekapnak a legjobb barátnőjével, aki nem titkolja, hogy neki is tetszik a Józef. Sárit viselkedése és beszéde miatt már nem tud a barátjának tekinteni, eddig nem is vette észre, hogy Sári az osztály gyengébb tanulóit mindig kigúnyolta, bántotta. Vera pedig mindenben támogatta, de tudat alatt érezte, hogy ez rossz. Most mégis miért tudott szembe szállni a barátnőjével? Hogyhogy minden más lett körülötte? Ezekre a kérdésekre keresi a tizenéves kislány a nehéz, felnőttes válaszokat. Megérzi, milyen is lehet az első szerelem, holott nem tudja rendesen megfogalmazni az érzéseit Józef iránt. Nem tud magyarázatot találni ezekre a dolgokra. A mamájával nem mindig tudja megbeszélni a történteket, mert a mama nemcsak a háztartásért felel, hanem munkába is jár. A papája pedig nem az a beszélgető típus, hiszen a honvédségnél dolgozik.
Mégis az édesanyja jelenti neki a boldogságot, a nyugalom szigetét. Ő a legokosabb ember a világon, mert ő mindent lát és mindent tud.
Ám van még egy furcsa kérdés, amit Vera nem tud hova tenni: vajon Sári tényleg hazudott, amikor azt állította, hogy a mamája nem is az igaz mamája? A kijelentés után Vera kétségbe esve keresi a hasonlóságot közte és édesanyja között. Véletlenül se bizonyosodjon be a Sári által felhozott vád.
A történet egy kislány szemén keresztül tárul az olvasó elé, a mesélő által. Nagyon nehéz gyermeki érzéseket és gondolatokat papírra vetni, főleg úgy, ha az ember már nem gyerek. Grecsónak azonban ezzel a nehézséggel sikerült megbirkóznia, mert érezhető, hogy a lány még nem felnőtt, a kifejezőkészsége gyermeki és kicsit esetlen. De ez így jó. Vera ,,szomorú-izgulás” kifejezéssel illeti azokat az érzéseit, amelyeket nem feltétlenül tud pontosan megfogalmazni, de tudja, hogy más, mint annak előtte. Mikor még a szülei nem titkolóztak, a felnőttek nem viselkedtek furcsán és nem volt a láthatáron egy fiú, aki egyszerre megrémisztette, megbabonázta, megnevettette és elszomorította.
A múlt eseményei végig kísérik a szereplőket, a családi titkokra is előbb-utóbb fény derül és a házastársak közti hazugságok is lassacskán kitudódnak. Ez a regény nem feltétlenül gyerekregény, sokkal inkább kalandregény, tele izgalmas fordulattal, érzelemhullámmal, konfliktussal és gyermeki naivitással. Tulajdonképpen a felnőtteket visszarepíti a gyermekkorba, a gyermekeket pedig bevezeti a felnőtt élet nehézségeibe. Ez a kettősség remekül érződik a párbeszédekben és a különféle jeleneteknél is.
Számomra gyorsan olvasható, szerethető és egyben néhol idegesítő is volt a kötet, mert már nem bírtam kivárni, hogy azt olvashassam, amire következtettem, vagy inkább megint valamilyen csavar törli le arcomról a diadalittas mosolyt. A könyv befejezését illetően az író nyitva hagyta a cselekményt, vagyis inkább úgy éreztem, hogy ennek még akár folytatása is lehetne. Mondjuk Vera felnőtt karakterét is megismerhetnénk idővel.
Aki visszarepülne egy kicsit a gyermeki énjébe, bátran vegye a kezébe Grecsó Kriszitán Veráját.
