Nem mese – valóság
2023 után tavaly látott napvilágot Darnai Zsolt Csallóközi sztorik a múltból című kötete másodszor és bővítve, a Pázmaneum Polgári Társulás kiadásában. A kiadvány és szerzője számos bemutatón van túl . Nem is csoda, hiszen a Csallóköz múltjából sok érdekes epizódot, történetet tár az olvasó elé, amely már feledésbe merült, vagy csak kevesen tudnak róla.
Ha úgy tetszik, három nagy témakör vonzásában született a színes, érdekfeszítő anyag, amelyet képekkel is illusztrál Darnai Zsolt. Minden bizonnyal ezt erősíti a könyv borítójának grafikai elrendezése is, ahol a könyv címének kulcsszavai egyenértékűek: csallóközi, sztori, múlt. E köré rendeződik a könyv anyaga, miközben számos érdekesebbnél érdekesebb történet merül fel a régió múltjának ködéből.
Persze a sztori vagy történet szó csupán összefoglalója mindannak, ami megtörtént a Csallóközben, a csallóközi emberrel. De hogy is lehetne csak „történet” például a gombai ménes léte és annak aranykora, Pirkner János útja Bősről az országházba, a Bős mellett lezajlott ütközet 1849. június 16-án, vagy a Gomba nevű csallóközi csodaló sikerei stb.? Ezek nem csak történetek… De mára mégis azok lettek, amelyeket összefoglalva, könyvbe rendezve érdemes megismerni.
A sztorik nyomán emberek, arcok bukkannak fel a régmúltból. Vannak, akikről már esetleg hallottunk, vannak, akikről nem. A történetük az ő erőfeszítésüket, munkájukat, sikereiket villantja fel, miközben mindegyik érdemes a továbbgondolásra. Például minden bizonnyal csak a szakmabeliek tud(hat)nak róla, hogy a fentebb már említett Gomba nevű paripa a maga idejében igencsak ismert volt, sokan fogadtak rá a derbiken. A könyvben ott található a ló egész alakos képe, alatta a szöveggel:
„Gomba nevű telivér mén, a csallóközi csodaló”. Számos versenyen vett részt, „a gombai ménes aranykorának híres csodalova, Gomba (…) a mi régiónk kincse lett.”
Persze a tartalomjegyzék másként, más összefüggésekben (is) „csoportosítja” a sztorikat, de a lényeg (a csallóközi, a történet, a múlt) benne vibrál ezekben az írásokban, amelyeket a szerző a Sztorik a múltból és a Fatörzs-magyarok cím alatt közöl. Van persze még rövid bevezető is, meg egy Utószó helyett című fejezet is a végén.
E rövid írásban nincs mód arra, hogy részletesebben kitérjünk az egyes sztorikra, mivel azokat a maguk teljességében kell megismerni, amire Darnai könyve lehetőséget ad. Böngészni is lehet a kötetben, ki-ki azt olvassa el először, ami felkelti az érdeklődését.
Nagy Attila helytörténész írja:
E röpke cikkben kevés szó esett magáról Darnai Zsoltról, aki tanár, a Csallóközi Múzeum történésze, s aki újabban a csallóközi önkéntes tűzoltás és a tűzoltó egyletek múltját kutatja nagyon intenzíven és eredményesen, de aki elolvassa a könyvet, sok mindent megtud róla is, hiszen ez a mindenképpen hiánypótló kiadvány különleges abból a szempontból is, hogy a szerző nem bújik el teljesen a szövege mögé, de „megmutatja” magát, amikor kell.
Végül, de nem utolsósorban, hadd idézzek Nagy Ivántól, a Csallóközi Múzeum igazgatójától:
