Ne gyötrődjünk fölöslegesen
Valószínűleg nincs is olyan ember, akit ne aggasztanának régi le nem zárt és az életüket végigkísérő, sőt kísértő ügyek, amelyekre azt szoktuk azt mondani: elvarratlan szálak. Ezek aztán meg tudják keseríteni az ember mindennapjait!
Testileg, lelkileg képesek rombolást végezni rajtunk, szorongást és depressziót is kiválthatnak. Pedig nincs sok ára a jóvátételnek, csak meg kell tenni az első lépést, a másik fél felkeresését vagy telefonon való felhívását, és megbeszélni a nyomasztó érzések okát, indítékát és lezárását.
Persze a valóságban többnyire egy kicsit bonyolultabb ez a feladat, sok összetevője lehet, és nem mindig sikerül olyan irányba terelni a régi sérelmek megvitatását, mint ahogyan mi szeretnénk.
De arra vannak a pszichológusok, hogy súlyosabb esetekben hozzájuk forduljunk. Addig is megpróbálkozhatunk Almási Kitti Elvarratlan szálak című könyvével, amely remek útmutatónak kínálkozik ilyen esetekre.
A jól ismert klinikai szakpszichológus és közkedvelt író szerint a fent említett tünetek mellett „…megoldatlan érzelmi ügyeink előidézhetnek kapcsolati nehézségeket, hatással lehetnek az érzelmi reakcióinkra, kommunikációnkra, intimitásra való képességünkre.
A tizenegy fejezetre osztott könyv lépésről lépésre ismerteti meg az olvasóval a gyermekkorból, ifjúkorból és a későbbi időkből származó, hosszú távon feszültséget okozó rendezetlen emlékek sorozatát. Nagyszerű példákat vonultat fel, amelyekben, vagy legalábbis némelyikben akár önmagunkat is felfedezhetjük. Akkor már nem is tudjuk letenni a könyvet mindaddig, amíg nem kapunk ésszerű magyarázatot, és főleg kézenfekvő megoldást. Esetleg pironkodva bevalljuk magunknak, hogy valójában már régóta dereng bennünk ennek a megoldásnak a lehetősége és fontossága, csak valahogy sosem voltunk rá képesek, hogy meg is valósítsuk.
Néha nem is egyszerű a válaszkeresés a kérdésekre. Van, hogy a másik érintett fél nem hajlandó szóba állni velünk, vagy már eltávozott az élők sorából.
De ilyenkor sem zárkózhatunk magunkba gyötrődéseinkkel. Ki kell adnunk magunkból a lelkünket tépő fájdalmat. És most másodszor is hangsúlyozom: szakemberhez kell fordulnunk – nem lebecsülve a minket emésztő érzéseket, mondván, hogy másoknak is vannak ilyen gondjaik, sőt nagyobbak is a mienkénél. Nem ajánlatos arra a mondásra sem hagyatkozni, hogy „az idő minden sebet begyógyít”. Ezt a témakört A hárítás veszélyei címet viselő III. fejezet tárgyalja alaposan.
Ha az időt nem arra használjuk, hogy aktívan tegyünk a gyógyulásunkért, hanem passzívan várjuk azt, hogy jobban legyünk, az adott esetben csak menekülés, a megélt élmény fájdalmának az elhárítása.”
A kerülőutak – amelyek közül az alkohol, a drog és a gyógyszerek használata a leggyakoribb – felettébb veszélyesek, ezt talán nem is kell hangsúlyozni. Használatukkal talán egy kis időre megszabadulunk a nyomasztó érzésektől és gondoktól, de semmi esetre sem nyújtanak megoldást. És ami a legrosszabb: függőség alakulhat ki irántuk, ami pedig még inkább súlyosbítaná helyzetünket – figyelmezteti az olvasót Almási Kitti.
Régen megélt megrázkódtatások bármikor, teljesen váratlanul is felbukkannak életünkben, és nagyban befolyásolhatják döntéseinket, cselekedeteinket.
De vannak újabb és újabb sokkoló hatású események is, amelyeket ajánlatos mihamarabb rendezni, mert szintén kifejthetik bomlasztó hatásukat az elkövetkező időben.
A könyv elolvasásával számos felismerésre tehetünk szert, magyarázatot találhatunk eddig nem teljesen világos összefüggésekre, de főleg sokat tanulhatunk, ezeket az ismereteket pedig a magunk javára fordíthatjuk.
