Náray Tamás: Anyám szerint
Egy vallomással kezdeném: Náray Tamás neve számomra eddig a sikeres divattervezőt jelentette, és bár tudtam, hogy mostanában Spanyolországban írásból és festészetből él, különösebb kíváncsiságot nem éreztem munkái iránt.
A minap azonban egy könyvesboltban járván kezembe akadt legújabb műve, és ha már így hozta a sors, gondoltam: belelapozok, vajon milyen a stílusa. Nos, a folytatásról csak annyit, hogy a könyvet megvásároltam és egy héten belül el is olvastam. Könnyed, olvasmányos stílusa mellett az életről alkotott véleménye is kíváncsivá tett.
Ma már jóval többet tudok Náray Tamásról! Igazi művészember, aki bár családja ösztönzésére, szinte saját akarata ellenére előbb a Külkereskedelmi Főiskola francia-német szakán végzett, majd közgazdasági tanulmányokat folytatott, mégis a művészetek iránti elkötelezettsége jelentette igazi hivatását: festőművész, divattervező, író lett.
Miközben sok-sok mindent megtudhatunk a környezetről, amelyben Debrecenben felnőtt, a családjáról, az ismerőseiről, a társadalmi viszonyokról, a könyvben megjelent írások elsősorban szüleinek állítanak emléket, a fiúi szeretet jegyében.
Különösen sokat adott édesanyja véleményére, aki, mint írja: keveset beszélt, de ha megszólalt, általában igaza volt. Így a könyv fejezeteiben rendre szerepel a mondatkezdés: Anyám szerint….
Végül egy kis ízelítő azokból az életbölcsességekből, amelyeket édesanyjától tanult:
A Később nevű út a Soha nevű helyre vezet.
Küzdeni valami ellen nem lehet, csak valamiért.
Ha az emberekre zúdulna mindaz, amit másokkal tesznek, elnéptelenedne a bolygó.
Aki elvárásokat fogalmaz meg, annak önmaga teljesítményével van a legtöbb baja.
Aki rabolja a másik ember idejét, közönséges tolvaj.
A biztos boldogtalanság receptje: küzdeni a valóság ellen.
