Narancslekvár Kovács Balázstól - könyvbemutató a komáromi Borozóban – KÉPEKKEL
A Komáromi Hamvas-kör és az eseményen mentorként közreműködő termékeny irodalmárunk, Z. Németh István egy elsőkötetes, helyi költő, Kovács Balázs Narancslekvár című könyvének bemutatójára invitált az Európa-udvar multikulti oázisának számító Borozóba. E meghívást azzal tették még nyomatékosabbá, hogy felidézték: a 90-es években általam szervezett Pegazus-találkozókon, befutott tollforgatók társaságában, örömmel fedeztem fel a Balázshoz hasonló, tehetséges író- és költőpalántákat. Csöppet sem mellékes, hogy az első cikkeim pedig a már égi szerkesztőségben sürgő-forgó édesapja, D. Kovács József főszerkesztő gondozásában, az azóta megszűnt Ifiben jelentek meg.
Miközben a közkedvelt belvárosi helyszínre egymás után érkeztek a különböző korú érdeklődők, elbeszélgettem az eddigi életútjáról, irodalmi szárnypróbálgatásairól és első verseskötete megjelenéséről a 29 éves Balázzsal. Átnyújtott egyet a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SzMÍT) Grendel Lajos Mentorprogramja keretében, Z. Németh István szerkesztésében, a Kisebbségi Kulturális Alap anyagi támogatásával, szeptember elején megjelent könyvből.
Hozzátette: annak első bemutatóját Dunaszerdahelyen, a másodikat Székesfehérváron tartották, így a komáromi harmadik a sorban.
Bár a szakma és az olvasók visszajelzéseit is nagyon fontosnak tartja, számára az az elsődleges motiváció, hogy elégedett legyen a saját verseivel, s az egyre magasabbra tett lécet is meg tudja ugrani. Saját ars poeticájának pedig Kosztolányi Dezső Esti Kornél énekét tartja.
Belelapoztam. „na, de most ma van, holnap meg szombat/, mégis beállítom az ébresztőt a szokásos 3:55-re/, mert én teszek valamit a boldogságomért./ mesterkélt, nem az igazi, de így is/ jó érzés lesz, hogy nem kell menni./ visszaalszom, és apu kinn ül majd/ kipihenve a konyhában.“ – szippantottam magamba az ébresztő című versének sorait. Keserédesek, sajátos aromájúak, mint saját bevallása szerint a címadó, különleges narancslekvár...
Az eszmecserénk, majd Z. Németh Pista rövid előszava során is elhangzott, hogy a Szenc melletti Magyarbélen született és az alapiskolai tanulmányai java részét is ott végzett, majd az anyukájával és a már Dunaszerdahelyen élő bátyjával Komáromba költözött Balázs az itteni gimis tanulmányai után felvételt nyert a Budapesti Metropolitan Egyetem rendezői szakára.
Mivel azonban tudatosította, hogy ő nem egy csapatot irányítani akaró vezéralkat, sokkal inkább a gondolatait magányos farkasként papírra vető tollforgató, távozott az egyetemről. Hangsúlyozta: a pedagógus édesanyja és az újságíró – rádiós szerkesztő édesapja alapozták meg a művészetek iránti vonzalmát, sokat olvasott, és eleinte szívesen rajzolt, zenélt és rapszövegeket is írt.
Azt sem titkolta, hogy főleg a szerelmi csalódása hatására születtek az első versei, melyekben megtalálta önmagát, saját útját. Öt évvel ezelőtt bukkant rá a SzMÍT Grendel Lajos Mentorprogramjára, és a szakmai segítségüket kérve, levelet írt az illetékeseknek. Mentorként az őt jótanácsokkal azóta is ellátó Z. Németh Istvánt kérte és meg is kapta, akit lenyűgözött a művei egyedi hangjával, hangulatával és látásmódjával. Ő a komáromi eseményen leszögezte: sok vers közül is ki tudná választani a Balázs által írottakat.
A huszonéves srác részt vett a hajdani Pegazus Találkozóink folytatásaként kiírt Pegazus-pályázatokon, a legjobbakkal együtt meghívták őt a Fiatal Írók Táborába, s díjazták is a verseit. A tehetséges pályakezdők Szélvész című, közös antológiájában, 2022-ben húsz verse jelent meg, s az eltelt évek során hazai és magyarországi irodalmi folyóiratokban, internetes portálokon, valamint a médiacsaládunkhoz tartozó Magyar7 hetilap Előretolt Helyőrség címmel korábban megjelent irodalmi mellékletében is sikeresen bemutatkozott.
Mentora a három tucat verset tartalmazó, Narancslekvár című kötetét hangsúlyos indulásnak nevezte, s azért is várja a folytatást, mert úgy véli, hogy az irodalmárok második kötete még meghatározóbb szokott lenni. Mint hallhattuk: ez nem egy előre kitalált struktúrájú, egyazon témakörről szóló koncepciókötet, hanem válogatás Balázs eddigi terméséből. Annak első, Az ujjlenyomat nem egyezik című ciklusa a szerző gyermekkori emlékeihez, élményeihez, hétköznapi rezdülésekhez kötődik, s mivel a Covid-pandémia idején íródott, a világtól való elidegenedésre is utal.
A második ciklus Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni címe pedig részlet Assisi Szent Ferenc Uram, adj türelmet kezdetű imájából:
Végül egy hosszabb prózaverset olvashatunk, amely a beteljesületlen szerelemről szól, azt párhuzamba hozva a szerző beteljesületlen verseivel. Z. Németh István az olvasóknak azt ajánlotta, hogy „fedezzék fel maguknak a kötetbe válogatott verseket, és tegyék azokat mérlegre“. Azokból a feszültséget oldó humor sem hiányzik, s több nemzedék képviselőinek ajánlható.
A könyvcímről Balázs elárulta: a tájainkon egzotikumnak számító narancslekvár is keserédes, akárcsak a verssorai mondanivalója, ugyanakkor az figyelemkeltő poénként, némi provokációként is felfogható. Mosolyogva tette hozzá: már többen megkérdezték tőle azt, hogy annak mi köze van a Fideszhez. „Nincs köze, mint ahogy a Tisza párthoz sem lesz köze annak, ha esetleg a Tisza folyóról ír majd verset...“. A kötet a szerzőnél, a dunaszerdahelyi Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadónál, valamint a nagyobb felvidéki könyvesboltokban is kapható.
Aztán a SzMÍT kéthavonta megjelenő, Opus irodalmi-művészeti folyóiratának csinált egy kis reklámot, s annak pár darabjával megajándékozta a jelenlevőket. Mint mondta: az egyes példányokhoz több helyen, például a komáromi Diderot Könyvesboltban is ingyen lehet hozzájutni, s talán a jövőben a Borozóban is megtalálhatók lesznek.
Megtudtuk, hogy két évvel ezelőtt felkérték őt az Opus Küszöb rovatának szerkesztésére, ami csábító ajánlatnak tűnt, de korábbi szerkesztői tapasztalatok hiányában kissé ódzkodott is igent mondani. Nos, gyorsan beletanult a pályakezdők írásainak gondozásába, nemrég pedig felajánlották neki a megüresedő főszerkesztői posztot, s 2026-ban átveszi e feladatkört. Különösképpen nagy kihívásnak tartja a 17. éve megjelenő folyóirat februári 100. ünnepi dupla számának szerkesztését...
Az új kötet megvásárlása és a szerző általi dedikálása előtt felvetődött a kérdés, hogy manapság tájainkon tevékenykednek-e hozzáértő, irodalomtudományt tanult, magyar kritikusok, akiknek a szakmai véleményére érdemes adni. Az elhangzottakból úgy tűnik, hogy bár különféle színvonalú recenziók nálunk is íródnak, de csöppet sem szívderítő az, hogy hazai egyetemi szinten mellékvágányon van a műértő kritikusok kinevelése, miközben Magyarországon e téren is jobb a helyzet...
